chili&vanília

Pacalcsorba

Gasztro

Erdélyi pacalleves

„A pacal régebben olcsósága és babrás elkészítése miatt a szegényebb népréteg eledele volt. Manapság fölcsillan az ínyencek szeme, ha valamelyik kolozsvári vendéglő étlapján megpillantják a pacallevest” – szól a megjegyzés Kövi Pál Erdélyi lakomájában a pacalleves leírása után. A kötet 72 kiváló levesreceptet tartalmaz, és lenyűgöző ötlettárházzal ajándékoz meg bennünket, hogy hogyan lehet igen kevés alapanyagból laktató, jóízű leveseket főzni. A savanykás, pikáns ízek, a zöldfűszerek (tárkony, lestyán) gyakori használata izgalmassá, frissé teszik a leghétköznapibb egytálételeket, leveseket is. A savanyú íz tárkonyecetnek vagy ecetes tárkonynak, savanyú káposzta levének, házilag eltett paradicsomnak, fanyar gyümölcsöknek – egresnek, somnak vagy éppen korpaciberének – köszönhetően születik meg.

Sajnos egyelőre csak román nyelven jelent meg Mircea Groza „gasztrorégész” könyve, a Zămuri; 182 levest mutat be, amelyeknek receptjét a Szilágyságban, saját megyéjében gyűjtötte a helyi idősektől. Groza az egyik legismertebb román receptgyűjtő, kulináris antropológus, számos séf mentora. A kötet tájszólásban íródott, ezzel kívánja a szerző a kulináris örökség mellett a helyi jellegzetes nyelvet is megőrizni. A levesgyűjteménye negyven év kutatómunkájának eredménye (jelenleg egy regionális töltött káposztákat bemutató köteten dolgozik).

A pacalleves ma is igen népszerű fogás Erdélyben, a „csorba” elnevezés egyébként elsősorban a román területre jellemző. Ma már konyhakész, csíkozott, előfőzött pacalt is lehet kapni, ezzel a leg­egyszerűbb dolgozni, nincs órákig tartó főzés, nincs szag. A leves szép, sárga színét a sárgarépa, pikáns ízét pedig természetesen a tárkonyecet adja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.