chili&vanília

Pacalcsorba

Gasztro

Erdélyi pacalleves

„A pacal régebben olcsósága és babrás elkészítése miatt a szegényebb népréteg eledele volt. Manapság fölcsillan az ínyencek szeme, ha valamelyik kolozsvári vendéglő étlapján megpillantják a pacallevest” – szól a megjegyzés Kövi Pál Erdélyi lakomájában a pacalleves leírása után. A kötet 72 kiváló levesreceptet tartalmaz, és lenyűgöző ötlettárházzal ajándékoz meg bennünket, hogy hogyan lehet igen kevés alapanyagból laktató, jóízű leveseket főzni. A savanykás, pikáns ízek, a zöldfűszerek (tárkony, lestyán) gyakori használata izgalmassá, frissé teszik a leghétköznapibb egytálételeket, leveseket is. A savanyú íz tárkonyecetnek vagy ecetes tárkonynak, savanyú káposzta levének, házilag eltett paradicsomnak, fanyar gyümölcsöknek – egresnek, somnak vagy éppen korpaciberének – köszönhetően születik meg.

Sajnos egyelőre csak román nyelven jelent meg Mircea Groza „gasztrorégész” könyve, a Zămuri; 182 levest mutat be, amelyeknek receptjét a Szilágyságban, saját megyéjében gyűjtötte a helyi idősektől. Groza az egyik legismertebb román receptgyűjtő, kulináris antropológus, számos séf mentora. A kötet tájszólásban íródott, ezzel kívánja a szerző a kulináris örökség mellett a helyi jellegzetes nyelvet is megőrizni. A levesgyűjteménye negyven év kutatómunkájának eredménye (jelenleg egy regionális töltött káposztákat bemutató köteten dolgozik).

A pacalleves ma is igen népszerű fogás Erdélyben, a „csorba” elnevezés egyébként elsősorban a román területre jellemző. Ma már konyhakész, csíkozott, előfőzött pacalt is lehet kapni, ezzel a leg­egyszerűbb dolgozni, nincs órákig tartó főzés, nincs szag. A leves szép, sárga színét a sárgarépa, pikáns ízét pedig természetesen a tárkonyecet adja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.