kertész lesek

Grimm-ház

  • kertész lesek
  • 2019. július 6.

Gasztro

Valószínűleg Törökbálint az egyetlen olyan hazai település, ahol a Grimm név hallatán nem biztos, hogy a „testvérek” jutnak az emberek eszébe. Noha lakóinak jelentős részét kitelepítették 1946-ban, a következő hetven évben pedig majdnem háromszor annyian települtek az egyre inkább Budapestre ragadó faluba – amely a rendszerváltás után városi rangot kapott –, a helyieknek az itt élő Grimm család ha máshonnan nem, de a Dr. Grimm Ferenc tér elnevezésből ismerős lehet. Az egykori jeles orvos vélhetően a tér közelében lakott, de ha mégsem ő, úgy valamelyik rokona, mivel a Munkácsy Mihály út 34. alatt működő éttermet Grimm-háznak nevezik.

A beharangozóból kiderül, hogy az új tulajdonosok „könnyed, franciás hangulatú éttermet alakítottak ki”, de azért inkább a „mesék” miatt tartották meg a nevet. Kár, hogy az étlapon nincs ennek nyoma, pedig milyen jól hangozna a „kemencében sült pulyka Jancsi és Juliska módra”, a „Babszem Jankó bográcsban” vagy a „Holle anyó parfé”. Persze az sem hangzik rosszul, amit az étlapról olvashatunk, bár a „franciás hangulat” inkább a fedett teraszra illik, az ételekre kevésbé. A padlizsánkrémre (1500 Ft) a túlzott mustáríz miatt emlékezünk, a pirítós sima toastkenyér, a lilahagymát meg nem lehet elrontani. A kakukkfüves erdei gombalevesről (850 Ft) csak jót mondhatunk, nincs agyontejfölözve, és nem is olyan sűrű, mint egy főzelék. A gomba épp annyira puha, amennyire szükséges, a kakukkfű jót tesz neki. A ház specialitása, a tökös tócsni (2100 Ft) külsőre olyan, mint egy sajtos-tejfölös lángos, de az íze valóban tökös. Könnyedebb is a piaci rokonnál, de még így is túlárazott. A rántott csirkemell fűszeres kacsamájjal töltve (2800 Ft) felemás érzetet kelt. A panír kifogástalan, a hús és a töltelék sem tűnik harmadosztályúnak, csak éppen az ízét nem érezzük. A krumplipürét is jól meg kell sózni. A somlói gombócok (900 Ft) nevű desszert profiterol külsejű somlói galuska, de nem ezért jobb a megszokottnál.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.