Valószínűleg Törökbálint az egyetlen olyan hazai település, ahol a Grimm név hallatán nem biztos, hogy a „testvérek” jutnak az emberek eszébe. Noha lakóinak jelentős részét kitelepítették 1946-ban, a következő hetven évben pedig majdnem háromszor annyian települtek az egyre inkább Budapestre ragadó faluba – amely a rendszerváltás után városi rangot kapott –, a helyieknek az itt élő Grimm család ha máshonnan nem, de a Dr. Grimm Ferenc tér elnevezésből ismerős lehet. Az egykori jeles orvos vélhetően a tér közelében lakott, de ha mégsem ő, úgy valamelyik rokona, mivel a Munkácsy Mihály út 34. alatt működő éttermet Grimm-háznak nevezik.
A beharangozóból kiderül, hogy az új tulajdonosok „könnyed, franciás hangulatú éttermet alakítottak ki”, de azért inkább a „mesék” miatt tartották meg a nevet. Kár, hogy az étlapon nincs ennek nyoma, pedig milyen jól hangozna a „kemencében sült pulyka Jancsi és Juliska módra”, a „Babszem Jankó bográcsban” vagy a „Holle anyó parfé”. Persze az sem hangzik rosszul, amit az étlapról olvashatunk, bár a „franciás hangulat” inkább a fedett teraszra illik, az ételekre kevésbé. A padlizsánkrémre (1500 Ft) a túlzott mustáríz miatt emlékezünk, a pirítós sima toastkenyér, a lilahagymát meg nem lehet elrontani. A kakukkfüves erdei gombalevesről (850 Ft) csak jót mondhatunk, nincs agyontejfölözve, és nem is olyan sűrű, mint egy főzelék. A gomba épp annyira puha, amennyire szükséges, a kakukkfű jót tesz neki. A ház specialitása, a tökös tócsni (2100 Ft) külsőre olyan, mint egy sajtos-tejfölös lángos, de az íze valóban tökös. Könnyedebb is a piaci rokonnál, de még így is túlárazott. A rántott csirkemell fűszeres kacsamájjal töltve (2800 Ft) felemás érzetet kelt. A panír kifogástalan, a hús és a töltelék sem tűnik harmadosztályúnak, csak éppen az ízét nem érezzük. A krumplipürét is jól meg kell sózni. A somlói gombócok (900 Ft) nevű desszert profiterol külsejű somlói galuska, de nem ezért jobb a megszokottnál.
