A polgármesteri hivatalnál minden bizonnyal Zugló patinás zöldjének nevezik a Stefánia út és a Thököly út által határolt területet, ám a párhuzamos utcákban néha olyan érzésünk támad, mintha Kelet-Berlinben járnánk néhány évvel a fal megépítése után. Az Ilka utcában vagy a Gizella úton, hogy csak a forgalmasabbakat említsük, a lepusztultság és a középosztályos harmónia elegye az ostrom utáni "már nem romos, még nem újjáépített" hangulatot szórja, kakukktojásnak pedig befigyel néhány új építésű, jellegtelen irodaház. Ami a vendéglátást illeti, egymásba érnek az éjjel/nappal közértek és a borozók, így hát alig kapunk levegőt, amikor meglátjuk az Ilka utca-Semsey Andor utca sarkába belesimuló éttermet, amire azt írták: "Korea". Meg azt, hogy Han Kuk Guan, vagyis úgy tűnik, a kínaiaktól eltérően - akik mindenféle sárkánnyal, virággal meg tavasszal dolgoznak - a tulajdonost nem izgatják a magyar elnevezések.
De miért is izgatnák? Igaz, hogy a felszolgálók magyarok, de rajtunk kívül a szombati vacsoraidőben kizárólag koreai (vagy legalábbis ázsiai) vendégeket láthattunk, ami már önmagában különlegességnek számít ezen a vidéken. Az igazi különlegesség mégis tányéron érkezik. A koreai konyha ugyanis sem a japánhoz, sem a kínaihoz nem hasonlít, noha ugyanazokkal az alapanyagokkal (rizs, szója, gyömbér stb.) dolgozik a szakács. Meg nem tudnánk mondani, hogy hol a csavar, talán ott, hogy a főzést és a párolást részesítik előnyben a sütögetéssel szemben, talán a sárkányos fűszerezésben, de teljesen más ízekkel van dolgunk. És szinte megjegyezhetetlen nevekkel. A do tori múkot (3000 Ft) sem azért nem felejtjük el, mert olyan kézenfekvő, inkább a magyar fordítás miatt, miszerint szójaszószos makkzselét érthetünk alatta, és ez - az éhes disznó álma ellenére is - elég abszurdnak tűnik. Ellenben egy nagyon ízletes, drapp kocsonyát kapunk kockára vágva, és bár sejtelmünk sincs, hogy valójában miből készült, ez legyen a legnagyobb bajunk. De a zöldségköret (ún. kimchi) alapanyagai sem mindennaposak. Van itt alga meg csípős retek, talán moha és páfrány is. Mindenképpen érdemes kipróbálni, bár nem hinnénk, hogy bárki Európából ezt rendelné a karácsonyi pulyka mellé.
Akkor már inkább a gyengbán gukszút (2800 Ft), ami afféle spagettiszerű házi tészta zöldségekkel és szószokkal. Udvariasan azt mondanánk, kevésbé egzotikus, de mondhatnánk azt is: semmilyen. Nem így a bulgogi (3000 Ft), amit leginkább a kebabra adott koreai válasznak tekinthetünk. A hagymás marhahús állagát tekintve is hasonlít a távoli rokonhoz, de vélhetően a pácolásnak, illetve az étlapon említett "speciális olajnak" köszönhetően teljesen más, mint a török hús. Itt jegyeznénk meg, hogy az asztalokba épített villanygrillezőnek köszönhetően a vendégnek lehetősége van a sütögetésre, amit munkavédelmi okokból kihagytunk. A desszertet viszont önszántunkból mellőztük. "Koreában nem divat" - mondta a felszolgáló, de azért hozzátette, hogy ha akarjuk, utánanéz, akad-e valami gyümölcs a raktárban.
