chili&vanília

Jéghideg meggyleves

Gasztro

Céklás meggyleves kecskesajt-krémmel

Ha megkérdezünk külföldieket, hogy számukra melyek a magyar konyha legfurcsább fogásai, többnyire két étel végez a dobogó első két helyén: az édes – diós, mákos stb. – tészták, és a hideg, nyári gyümölcslevesek. A többség számára teljesen idegen a sűrű, édes, tejfölös, liszttel habart leves, amelyet inkább desszertként tudnak értelmezni. A hazai csúcsgasztronómia is igyekszik korszerűsíteni ezt a műfajt. Talál az ember parádés fűszeres, savanykás sárgabarack-krémlevest, amelyben érett, sós kecskesajtkrémfalatok lapulnak, zöldfűszerekkel, tejtermék és cukor nélkül készített fanyar leveseket, vagy éppen a mediterrán konyha által ihletett, gyümölcsökkel – pl. görögdinnyével, eperrel – dúsított gazpachókat. Az andalúz salmorejo (kenyérrel dúsított, hideg paradicsomleves), vagy ajoblanco (áztatott mandulából, kenyérből és olívaolajból készült, szőlőszemekkel tálalt jeges leves) is dobogós helyen végezne a hideg levesek versenyében, de a lengyel chłodnik (céklás, kefires), vagy az orosz okroska (kvasszal és kefirrel felöntött, ropogós zöldségek) is hihetetlenül frissítő.

Az alábbi meggyleves nem a hagyományos változat, tény és való. Amikor azonban megérik a legfinomabb meggy, és éjjel-nappal azt eszünk, sütünk, főzünk, befőzünk, akkor ez a szokatlan gyümölcsleves is nagy sikerre számíthat. Ami egyszerre terem, az többnyire passzol is egymáshoz, a nyári cékla és a meggy is klasszikus páros. Fanyar, a gyümölcsöt maximálisan hangsúlyozó, elegáns, a spanyol gazpachók világát idéző leves, ami akár egy villantós nyári vacsorán, akár egy hétköznapi verandás kánikulai ebéden egyaránt megállja a helyét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.