étel, hordó

Kakukk

  • ételhordó
  • 2022. december 7.

Gasztro

Étteremkritika

„Ízvilág? Selymesség? Kézművesség? Titkos alapanyagok? Ugyan már! Mikor érdekelt ez bárkit is egy kisvendéglőben? Egy olyan helyen, ahol csupán egyetlen feladata van szakácsnak, pincérnek, anyagbeszerzőnek: a vendég bizalmát megőrizni” – írtuk hat évvel ezelőtt az újpesti Kakukk vendéglőről, ám nem sokkal később, a 2019-es önkormányzati választások idején mintha épp ez a bizalom csappant volna meg. „A Kakukk vendéglő miatt feszült egymásnak Újpest kormánypárti vezetése a helyi ellenzékkel” – írta a kampány idején a Népszava, s Déri Tibor (ellenzéki polgármesterjelölt, jelenlegi polgármester) azt is hozzáfűzte, hogy „talán nem lehet véletlen, hogy Újpesten az a szóbeszéd alakult ki, hogy a Kakukk vendéglő igazából Wintermantel Zsolté”, vagyis az akkori polgármesteré.

Nos, azóta eltelt három év, és úgy tűnik, hogy a Nádor utca 31. alatt működő étterem üzletmenetét nem nagyon befolyásolják az efféle politikai csatározások. Sőt, ha visszatekintünk a Kakukk több mint százéves múltjára, a számos lakodalom, születésnap és halotti tor mellett olykor-olykor Rejtő Jenő könyveibe illő események történtek itt a tömegverekedéstől kezdve a hentesbárdos pénzbehajtásig. Vagy éppen az a majd’ 40 éve történt cselekmény, amely úgy kezdődött, hogy T. István 23 éves szállítómunkás a kelleténél több italt fogyasztott. „A Csülök vendéglőben ivott. Majd betért a Kakukk vendéglőbe. Innen távozóban, összetalálkozott a húst szállító munkásokkal” – írta az Esti Hírlap 1983. november 17-én, de a folytatásban nem az ilyenkor szokásos kötözködésről számoltak be, hanem az alkoholos befolyásoltság kreatívabb megnyilvánulásáról: T. a vendéglő bejáratánál meglátta, hogy a szállítók IFA típusú teherautója járó motorral várakozik, s ezért „arra gondolt, hogy autózik egyet, beugrott a vezetőfülkébe és elindult”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.