Kakukk

Étteremkritika

„Ízvilág? Selymesség? Kézművesség? Titkos alapanyagok? Ugyan már! Mikor érdekelt ez bárkit is egy kisvendéglőben? Egy olyan helyen, ahol csupán egyetlen feladata van szakácsnak, pincérnek, anyagbeszerzőnek: a vendég bizalmát megőrizni” – írtuk hat évvel ezelőtt az újpesti Kakukk vendéglőről, ám nem sokkal később, a 2019-es önkormányzati választások idején mintha épp ez a bizalom csappant volna meg. „A Kakukk vendéglő miatt feszült egymásnak Újpest kormánypárti vezetése a helyi ellenzékkel” – írta a kampány idején a Népszava, s Déri Tibor (ellenzéki polgármesterjelölt, jelenlegi polgármester) azt is hozzáfűzte, hogy „talán nem lehet véletlen, hogy Újpesten az a szóbeszéd alakult ki, hogy a Kakukk vendéglő igazából Wintermantel Zsolté”, vagyis az akkori polgármesteré.

Nos, azóta eltelt három év, és úgy tűnik, hogy a Nádor utca 31. alatt működő étterem üzletmenetét nem nagyon befolyásolják az efféle politikai csatározások. Sőt, ha visszatekintünk a Kakukk több mint százéves múltjára, a számos lakodalom, születésnap és halotti tor mellett olykor-olykor Rejtő Jenő könyveibe illő események történtek itt a tömegverekedéstől kezdve a hentesbárdos pénzbehajtásig. Vagy éppen az a majd’ 40 éve történt cselekmény, amely úgy kezdődött, hogy T. István 23 éves szállítómunkás a kelleténél több italt fogyasztott. „A Csülök vendéglőben ivott. Majd betért a Kakukk vendéglőbe. Innen távozóban, összetalálkozott a húst szállító munkásokkal” – írta az Esti Hírlap 1983. november 17-én, de a folytatásban nem az ilyenkor szokásos kötözködésről számoltak be, hanem az alkoholos befolyásoltság kreatívabb megnyilvánulásáról: T. a vendéglő bejáratánál meglátta, hogy a szállítók IFA típusú teherautója járó motorral várakozik, s ezért „arra gondolt, hogy autózik egyet, beugrott a vezetőfülkébe és elindult”.