étel, hordó

Kakukk

  • ételhordó
  • 2022. december 7.

Gasztro

Étteremkritika

„Ízvilág? Selymesség? Kézművesség? Titkos alapanyagok? Ugyan már! Mikor érdekelt ez bárkit is egy kisvendéglőben? Egy olyan helyen, ahol csupán egyetlen feladata van szakácsnak, pincérnek, anyagbeszerzőnek: a vendég bizalmát megőrizni” – írtuk hat évvel ezelőtt az újpesti Kakukk vendéglőről, ám nem sokkal később, a 2019-es önkormányzati választások idején mintha épp ez a bizalom csappant volna meg. „A Kakukk vendéglő miatt feszült egymásnak Újpest kormánypárti vezetése a helyi ellenzékkel” – írta a kampány idején a Népszava, s Déri Tibor (ellenzéki polgármesterjelölt, jelenlegi polgármester) azt is hozzáfűzte, hogy „talán nem lehet véletlen, hogy Újpesten az a szóbeszéd alakult ki, hogy a Kakukk vendéglő igazából Wintermantel Zsolté”, vagyis az akkori polgármesteré.

Nos, azóta eltelt három év, és úgy tűnik, hogy a Nádor utca 31. alatt működő étterem üzletmenetét nem nagyon befolyásolják az efféle politikai csatározások. Sőt, ha visszatekintünk a Kakukk több mint százéves múltjára, a számos lakodalom, születésnap és halotti tor mellett olykor-olykor Rejtő Jenő könyveibe illő események történtek itt a tömegverekedéstől kezdve a hentesbárdos pénzbehajtásig. Vagy éppen az a majd’ 40 éve történt cselekmény, amely úgy kezdődött, hogy T. István 23 éves szállítómunkás a kelleténél több italt fogyasztott. „A Csülök vendéglőben ivott. Majd betért a Kakukk vendéglőbe. Innen távozóban, összetalálkozott a húst szállító munkásokkal” – írta az Esti Hírlap 1983. november 17-én, de a folytatásban nem az ilyenkor szokásos kötözködésről számoltak be, hanem az alkoholos befolyásoltság kreatívabb megnyilvánulásáról: T. a vendéglő bejáratánál meglátta, hogy a szállítók IFA típusú teherautója járó motorral várakozik, s ezért „arra gondolt, hogy autózik egyet, beugrott a vezetőfülkébe és elindult”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.