Pontosan nem tudjuk, hogy mikor épült a Király utca és a Rózsa utca sarkán a 100-as számú ház, de abban biztosak lehetünk, hogy földszinti utcafrontján kezdettől fogva a vendéglátásé volt a főszerep. A mostani étterem honlapján 1893-as nyitást emlegetnek, az első tulajdonosváltást pedig 1910-re teszik. Nekünk nincs ilyen hosszú emlékezetünk, de azt tudjuk, hogy a kilencvenes évek közepétől bajor divat szerint működtették a helyet, a sörökön túl csülökkel demonstrálva, amit még véletlenül sem pékné módra készítettek. A helyet Haxen Királynak nevezték el, hamar népszerűvé vált, állítólag nemcsak a hatalmas adagok vonzották a vendégeket, de az ételek minősége is. Lehet ebben valami, a Haxen Király évtizedeken át a felszínen maradt, bár tudomásunk szerint egy idő után úgy bővítették az ételkínálatot, hogy gyengítsék a bajor jelleget.
Nemrég a név is változott, Haxen Királyból a frappánsabb Király 100 lett, ami nem is lenne baj, ha nem biggyesztik utána azt, hogy Gastro Corner.
Úgy tűnik, hogy a berendezés a Haxen-korszakból maradt: faragott burkolat, faoszlopok erdeje, súlyos lépcsők a galériára és a pincébe – a honlap 180 férőhelyet említ.
Nem mondanánk, hogy hétköznap kora délután szétszednék a helyet, de azért üldögélnek néhány asztalnál. A tévében állattenyésztéses videoklip megy végtelenre állítva: szürke marhák, mangalicák, csirkék. Valójában home videót láthatunk, amelynek minden kockája összecseng a beharangozóval: „A vendéglőnk üzletfilozófiája szerint a természetességben és a hagyományőrzésben hiszünk, melyet elsősorban a hungarikumok minél szélesebb felhasználásával kívánunk elérni.”
Az étlapon már mellőzik az agrárminisztériumi hangvételt, de a kápiakrémlevesre (1200 Ft) nem is mondhatnák, hogy hungarikum; idehaza „paprika” alatt ugyanis teljesen mást értenek, mint ami kápiaként kapható. Levesünk nemcsak színében, de ízében is inkább a paradicsomra emlékeztet, bár lehet, hogy ez csak érzéki csalódás.
A bőrén sült fogasfilé átforgatott zöldségmetélttel (3700 Ft) látványnak nem utolsó, ízekről viszont nem beszélhetünk. Igencsak oda kell lépni a sótartóval és a citromkarikával, ha nem azt akarjuk érezni, hogy a semmit esszük. A borjúpaprikásnak (2900 Ft) már van íze, bár a nokedlinek csak úgy, ha jól összekeverjük a szafttal. A hús mennyiségére nem lehet panasz, de sokkal jobban meg kell rágni, mint általában a borjúhúst.
A túrós smarni eperöntettel (1100 Ft) minden bizonnyal helyi specialitás, kicsit túrógombóc, kicsit császármorzsa, de leginkább a ráöntött sűrű, cukros szósz miatt emlékezetes.
