étel, hordó

Király 100

szerző
ételhordó
publikálva
2018/28. (07. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Pontosan nem tudjuk, hogy mikor épült a Király utca és a Rózsa utca sarkán a 100-as számú ház, de abban biztosak lehetünk, hogy földszinti utcafrontján kezdettől fogva a vendéglátásé volt a főszerep. A mostani étterem honlapján 1893-as nyitást emlegetnek, az első tulajdonosváltást pedig 1910-re teszik. Nekünk nincs ilyen hosszú emlékezetünk, de azt tudjuk, hogy a kilencvenes évek közepétől bajor divat szerint működtették a helyet, a sörökön túl csülökkel demonstrálva, amit még véletlenül sem pékné módra készítettek. A helyet Haxen Királynak nevezték el, hamar népszerűvé vált, állítólag nemcsak a hatalmas adagok vonzották a vendégeket, de az ételek minősége is. Lehet ebben valami, a Haxen Király évtizedeken át a felszínen maradt, bár tudomásunk szerint egy idő után úgy bővítették az ételkínálatot, hogy gyengítsék a bajor jelleget.

Nemrég a név is változott, Haxen Királyból a frappánsabb Király 100 lett, ami nem is lenne baj, ha nem biggyesztik utána azt, hogy Gastro Corner.

Úgy tűnik, hogy a berendezés a Haxen-korszakból maradt: faragott burkolat, faoszlopok erdeje, súlyos lépcsők a galériára és a pincébe – a honlap 180 férőhelyet említ.

Nem mondanánk, hogy hétköznap kora délután szétszednék a helyet, de azért üldögélnek néhány asztalnál. A tévében állattenyésztéses videoklip megy végtelenre állítva: szürke marhák, mangalicák, csirkék. Valójában home videót láthatunk, amelynek minden kockája összecseng a beharangozóval: „A vendéglőnk üzletfilozófiája szerint a természetességben és a hagyományőrzésben hiszünk, melyet elsősorban a hungarikumok minél szélesebb felhasználásával kívánunk elérni.”

Az étlapon már mellőzik az agrárminisztériumi hangvételt, de a kápiakrémlevesre (1200 Ft) nem is mondhatnák, hogy hungarikum; idehaza „paprika” alatt ugyanis teljesen mást értenek, mint ami kápiaként kapható. Levesünk nemcsak színében, de ízében is inkább a paradicsomra emlékeztet, bár lehet, hogy ez csak érzéki csalódás.

A bőrén sült fogasfilé átforgatott zöldségmetélttel (3700 Ft) látványnak nem utolsó, ízekről viszont nem beszélhetünk. Igencsak oda kell lépni a sótartóval és a citromkarikával, ha nem azt akarjuk érezni, hogy a semmit esszük. A borjúpaprikásnak (2900 Ft) már van íze, bár a nokedlinek csak úgy, ha jól összekeverjük a szafttal. A hús mennyiségére nem lehet panasz, de sokkal jobban meg kell rágni, mint általában a borjúhúst.

A túrós smarni eperöntettel (1100 Ft) minden bizonnyal helyi specialitás, kicsit túrógombóc, kicsit császármorzsa, de leginkább a ráöntött sűrű, cukros szósz miatt emlékezetes.

szerző
ételhordó
publikálva
2018/28. (07. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
ételhordó
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...