kertész lesek

Levante

  • kertész lesek
  • 2021. július 21.

Gasztro

„Annyi mint Kelet.” Az 1914-es Révai Lexikon indítja így levantei szócikkét, gyorsan hozzátéve, hogy „tágabb értelemben mindama tartományok, melyek a Földközi-tengertől az Eufrátes és Nílus folyókig, Olaszországtól keletre esnek.

„Annyi mint Kelet.” Az 1914-es Révai Lexikon indítja így levantei szócikkét, gyorsan hozzátéve, hogy „tágabb értelemben mindama tartományok, melyek a Földközi-tengertől az Eufrátes és Nílus folyókig, Olaszországtól keletre esnek. (…) Szűkebb értelemben Kis-Ázsia, Szíria és Egyiptom partvidékét, s az itteni forgalmat is L.-i kereskedelemnek hívják. Az itt letelepedett európaiak leszármazottait pedig levanteleknek hívják. Ravasz kereskedők.”

A Wesselényi utca elején, a zsinagógával szemközti házban tavaly nyílt, járdai teraszos étterem neve így inkább patinásnak, mint gyanúsnak mondható. Természetesen a Levante is közel-keleti, görög és zsidó konyhát ígér – ez alatt általában pita-falafel-humusz-saksuka kínálatot szokás érteni.

Így tehát van itt is – ráadásul különös műgonddal elkészített – humusz és padlizsánkrém (mindkettő 1500 Ft), de nem a főételek között. A sült karfiol kelvirág-variációkkal (2200 Ft) mindent felsorakoztat, ami e zöldséggel kapcsolatos lehet: a sült és a céklás, marinált változat fergeteges, de a szezámos rántott kelvirág is felülírja mindazt, ami eddig a „rántott” szóról az eszünkbe jutott. A borjúpaprikás (2900 Ft) vélhetően a külföldi vendégekre tekintettel került az étlapra. Pont olyan, amilyennek lennie kell: tisztességesen elkészített, kellemes egytálétel, és talán jobb is, hogy meg sem próbálták görög vagy közel-keleti ízekkel megbolondítani. Ellenben a képünkön látható bárányfartőhöz (3900 Ft) egészen különleges köretet és ízesítést kapunk: csicsókapürét, mustármagot, olívamorzsát. Látványra tökéletes, de nélkülük is elégedettek lehetnénk. Közben az is eszünkbe jut, hogy mivel pár hete a gödöllői Smarniban ugyancsak a bárányfartőt dicsértük, illő lenne összehasonlítani őket. De semmi értelme: ugyanaz a magas színvonal, csak éppen teljesen más mellékszereplőkkel. Legfeljebb az „újdonság varázsa” dönthetne a Levante javára. Vagy a „hagyomány tisztelete” a Smarniéra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.