chili&vanília

Levelet kaptam

Gasztro

Tormalevélbe göngyölt fűszeres minifasírt

Először is szögezzük le: salátalevélbe minden, de igazán minden falatot bele lehet csomagolni, a sültektől a rántott húsig, és ez mindennek jól áll. Remekül kitalálták ezt az ázsiai kulináris kultúrákban, ahol nagy hagyománya van a falatcsomagolásnak – a melegben jólesnek a frissítő, üde ételek, ízek, a hideg saláta és menta lehűti a csípős ízeket, a levél pedig egyben evőeszközként is szolgál, így nem kell kézzel megfogni a forró, gyakran olajban sült vagy zsírosabb összetevőket. Az már csak bónusz, hogy így a szénhidráttal is spórolunk, hála a sok zöldnek, az étel könnyebb és egészségesebb lesz. Vietnamban sok mindent, például a népszerű tavaszi tekercset is így adják és így eszik, de a koreai konyhában is önálló műfaja és hatalmas kultusza van a levélbe tekert falatozásnak (ssam – ejtsd: szám – az ilyen fogások neve).

Az alább ajánlott étellel rögtön három legyet (pontosabban levelet) is ütünk egy csapásra: felhasználunk temérdek salátalevelet, amelyek egyébként a hűtő alsó dobozában szomorodnának meg, hiába várva arra, hogy valaki kedvet kapjon hozzájuk. A mentalevelek is kiemelt szerephez jutnak, hiszen ízben rengeteget adnak a csomagokhoz. A fogyasztás ugyanis úgy zajlik, hogy a salátalevélbe helyezzük a főszereplő falatot (jelen esetben a minifasírtot, de ez tényleg bármi más is lehet), megpakoljuk mentával, korianderrel, betekerjük, mártogatjuk, megesszük. A minifasírt göngyöléséhez használhatunk például karalábélevelet vagy tormalevelet, utóbbi igazi csemege, a szabolcsi konyhákon előszeretettel használják tölteni – kukoricakásával, hússal, de a cigány konyhában is gyakori. A minifasírt esetében a levél a nedvességtartalmát átadja a húsnak, amitől az még szaftosabb lesz, ugyanakkor ropogósra, kissé csipszesre sül. Az étel ihletadója a vietnami Bo La Lot  nevű fogás, aminél a minifasírtot bétellevélbe tekerik, ezt cseréljük torma- vagy karalábé­levélre. Levelekre fel!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.