chili&vanília

Az eperszezon levese

Gasztro

Jéghideg eperkrémleves kecskesajttal

Lassan rákanyarodunk a nyári hangulatú piacozásra és főzésekre. Jöhetnek a nagy saláták, hideg főzelékek, grillezések, bográcsozások, na meg a hűsítő gyümölcslevesek. A megszokott, klasszikus, habart változatok mellett érdemes kipróbálni a kortárs, tejmentes, üde, fanyar, nem túl édes verziókat, például az alább ajánlott jéghideg eperkrémlevest.

Ha külföldi vendégeinknél a magyar konyha legfurcsább fogásairól érdeklődünk, többnyire két étel végez a dobogó első két helyén: az édes – diós, mákos stb. – tészták, és a hideg, nyári gyümölcslevesek. A többség számára teljesen idegen a sűrű, édes, tejfölös, liszttel habart leves, amelyet inkább desszertként tudnak értelmezni. Pláne, ha egy eperkrémlevesben mondjuk még túrógombóc is lapul. A zöldfűszerekkel, tejtermék és cukor nélkül készített fanyar leveseket, vagy éppen a mediterrán konyha által ihletett, gyümölcsökkel, így a görögdinnyével vagy eperrel dúsított gazpachókat annál nagyobb izgalommal fogadja a nemzetközi közönség. A legtöbb gyümölcslevest egy kis változtatással el lehet készíteni úgy, hogy a gyümölcs üdesége ne vesszen el, de azért megmaradjon a gyümölcsleves jellege. Az eper esetében ez úgy történik, hogy a felét megfőzzük (az eper íze hőkezeléssel intenzívebb lesz), a másik felét pedig nyersen turmixoljuk bele (így megvan a friss gyümölcsíz is). Zöldfűszer, csili, gyömbér is izgalmasabbá teszi a végeredményt. A tetejére szórhatunk mindenféle csilivilit, például magokat, fűszereket. Az édes-savanykás eper zamatát még jobban kiemeli a sós, krémes kecskesajt. A kiegészítők nélkül, mondhatni fapadosan is tökéletesen működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.