chili&vanília

Az eperszezon levese

Gasztro

Jéghideg eperkrémleves kecskesajttal

Lassan rákanyarodunk a nyári hangulatú piacozásra és főzésekre. Jöhetnek a nagy saláták, hideg főzelékek, grillezések, bográcsozások, na meg a hűsítő gyümölcslevesek. A megszokott, klasszikus, habart változatok mellett érdemes kipróbálni a kortárs, tejmentes, üde, fanyar, nem túl édes verziókat, például az alább ajánlott jéghideg eperkrémlevest.

Ha külföldi vendégeinknél a magyar konyha legfurcsább fogásairól érdeklődünk, többnyire két étel végez a dobogó első két helyén: az édes – diós, mákos stb. – tészták, és a hideg, nyári gyümölcslevesek. A többség számára teljesen idegen a sűrű, édes, tejfölös, liszttel habart leves, amelyet inkább desszertként tudnak értelmezni. Pláne, ha egy eperkrémlevesben mondjuk még túrógombóc is lapul. A zöldfűszerekkel, tejtermék és cukor nélkül készített fanyar leveseket, vagy éppen a mediterrán konyha által ihletett, gyümölcsökkel, így a görögdinnyével vagy eperrel dúsított gazpachókat annál nagyobb izgalommal fogadja a nemzetközi közönség. A legtöbb gyümölcslevest egy kis változtatással el lehet készíteni úgy, hogy a gyümölcs üdesége ne vesszen el, de azért megmaradjon a gyümölcsleves jellege. Az eper esetében ez úgy történik, hogy a felét megfőzzük (az eper íze hőkezeléssel intenzívebb lesz), a másik felét pedig nyersen turmixoljuk bele (így megvan a friss gyümölcsíz is). Zöldfűszer, csili, gyömbér is izgalmasabbá teszi a végeredményt. A tetejére szórhatunk mindenféle csilivilit, például magokat, fűszereket. Az édes-savanykás eper zamatát még jobban kiemeli a sós, krémes kecskesajt. A kiegészítők nélkül, mondhatni fapadosan is tökéletesen működik.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)