chili&vanília

Leves a piacról  

Gasztro

Török, piaci bárányleves, rizzsel, joghurttal, csilivel

A város, amelynek szinte befogadhatatlan az intenzitása és a szélsőséges kettőssége. Isztambul még mindig a világ egyik leginspirálóbb szeglete. Mágnesként vonzza az embert a ritmusa: egyszerre van jelen a véget nem érő víz és a lépcsős sikátorok, a filléres kifőzde és a Boszporuszra néző luxusbár, az állandóság és a folyamatos változás, a lüktetés és lassúság, a káosz és csend, az Orhan Pamuk által szépen megírt, melankolikus letűnt világ és a hipermodern, jövőbe mutató infrastruktúra. Az elmúlt években rengeteget változott, ikonikus helyek bezártak, komplett, új negyedek születtek. Számos intézmény azonban a folytonosságot és az állandóságot biztosítja: a Galata hídon sorakozó horgászok, az Eminönü tér forgataga a makrélás hajókkal és az impozáns Yeni-dzsámival, vagy a zsongó fűszerbazár. Ez utóbbi 1664-ben épült, Mısır Çarşısı (szó szerinti fordításban Egyiptomi Bazár) néven, mivel a legenda szerint az egyiptomi importfűszerekre kiszabott vámokból finanszírozták. A bejáratnál friss áruk: halak, zöldségek, sajtok, török pastrami (pastirma), később, ahogy haladunk befelé, jönnek a színes fűszerhalmok, olajbogyók, magok, datolyák, fügék, aszalt barackok, mézek, aztán ahogy távolodunk a turistásabb résztől, úgy következik a sűrűje, a piac igazi arca: a Kurukahveci Mehmet Efendi kávészaküzlet, amely több mint száz éve szolgálja ki saját pörkölésű kávéjával a helyi közönséget, a háziasszonyokat ellátó konyhás boltok, a mézre vagy éppen teára szakosodott apró boltocskák, közéjük tűzdelve pedig egy-egy baklavázó, csónakformájú lepénykenyérre, pidére specializálódott sütöde, kokorec (fűszeres, grillezett báránybél) grillstand vagy kifőzde. Egy ilyen utóbbiban találkozhat az ember élete legjobb csípős, citromos birkalevesével, amely az alább ajánlott receptet ihlette. Ugyanitt a hely specialitása, a hagymás, fűszeres, resztelt birkamáj, de kihagyhatatlan a ropogós cérnametéltből és nyúlós sajtból készített, sziruppal locsolt künefe desszert is. A levesbe az isztambuli hangulatot és pillanatot hazai pályán nyilván lehetetlen belefőzni, jó hozzávalókkal azért az ízek megközelítően reprodukálhatók. Birka- vagy bárányhúsból az igazi (egy kis zsír is legyen rajta feltétlenül!), de marhából is nyugodtan ki lehet próbálni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.