chili&vanília

Leves a piacról  

Gasztro

Török, piaci bárányleves, rizzsel, joghurttal, csilivel

A város, amelynek szinte befogadhatatlan az intenzitása és a szélsőséges kettőssége. Isztambul még mindig a világ egyik leginspirálóbb szeglete. Mágnesként vonzza az embert a ritmusa: egyszerre van jelen a véget nem érő víz és a lépcsős sikátorok, a filléres kifőzde és a Boszporuszra néző luxusbár, az állandóság és a folyamatos változás, a lüktetés és lassúság, a káosz és csend, az Orhan Pamuk által szépen megírt, melankolikus letűnt világ és a hipermodern, jövőbe mutató infrastruktúra. Az elmúlt években rengeteget változott, ikonikus helyek bezártak, komplett, új negyedek születtek. Számos intézmény azonban a folytonosságot és az állandóságot biztosítja: a Galata hídon sorakozó horgászok, az Eminönü tér forgataga a makrélás hajókkal és az impozáns Yeni-dzsámival, vagy a zsongó fűszerbazár. Ez utóbbi 1664-ben épült, Mısır Çarşısı (szó szerinti fordításban Egyiptomi Bazár) néven, mivel a legenda szerint az egyiptomi importfűszerekre kiszabott vámokból finanszírozták. A bejáratnál friss áruk: halak, zöldségek, sajtok, török pastrami (pastirma), később, ahogy haladunk befelé, jönnek a színes fűszerhalmok, olajbogyók, magok, datolyák, fügék, aszalt barackok, mézek, aztán ahogy távolodunk a turistásabb résztől, úgy következik a sűrűje, a piac igazi arca: a Kurukahveci Mehmet Efendi kávészaküzlet, amely több mint száz éve szolgálja ki saját pörkölésű kávéjával a helyi közönséget, a háziasszonyokat ellátó konyhás boltok, a mézre vagy éppen teára szakosodott apró boltocskák, közéjük tűzdelve pedig egy-egy baklavázó, csónakformájú lepénykenyérre, pidére specializálódott sütöde, kokorec (fűszeres, grillezett báránybél) grillstand vagy kifőzde. Egy ilyen utóbbiban találkozhat az ember élete legjobb csípős, citromos birkalevesével, amely az alább ajánlott receptet ihlette. Ugyanitt a hely specialitása, a hagymás, fűszeres, resztelt birkamáj, de kihagyhatatlan a ropogós cérnametéltből és nyúlós sajtból készített, sziruppal locsolt künefe desszert is. A levesbe az isztambuli hangulatot és pillanatot hazai pályán nyilván lehetetlen belefőzni, jó hozzávalókkal azért az ízek megközelítően reprodukálhatók. Birka- vagy bárányhúsból az igazi (egy kis zsír is legyen rajta feltétlenül!), de marhából is nyugodtan ki lehet próbálni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.