A birsalmakompót kiválóan passzol a Márton-napi libasülthöz. A birsalmakompót főzésénél két dologra érdemes figyelni: egyrészt, hogy ne keverjük a különböző birseket, mert mindnek más a puhulási ideje. A nagyobb méretű, hosszúkás birskörte, az ún. Vranja fajta, jobban bírja a hőkezelést, több idő, mire megpuhul. Ellenben a kerek, molyhos, göcsörtösebb Konstantinápolyi igen hamar szétfő, cserébe bódító az illata. Lényeg, hogy ne keverjük, különben nehezen kontrollálható a főzési idő. Másrészt érdemes először a kompót levét összeállítani és ízesíteni (cukorral, citrommal, fűszerekkel, esetleg babérlevéllel), és csak abba belefőzni a cikkekre vágott gyümölcsöt. Ha már nekiállunk a birskompótnak, célszerű rögtön egy nagyobb adaggal odatenni, több, különböző étel alapjául tud majd ugyanis még szolgálni. Az alábbi lila káposztás körethez is pl. egy nagy szem előfőzött birs kell, így azt félidőben, amikor még feszes a gyümölcs, ki lehet csenni. De lehet birsalmaleves alapja, vagy készíthetünk birsmustárt úgy, hogy a meghámozott, teljesen puha, pépesített birset összekeverjük csípős dijoni mustárral. Az alább ajánlott köret kiváló bármilyen libasülthöz vagy akár töltött libanyakhoz is. Itt-ott akad majd benne ropogós káposztacsipsz, az a legfinomabb, de a birssel, gesztenyével, zsályával kiegészített káposzta is pazar. A sült káposzta amúgy is az egyik legjobb őszi, téli zöldségétel, akár darabolva, akár nagyobb cikkekben sütjük, legyen gyakori vendég az ebédlőasztalon, akár libacombbal, akár anélkül.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
