kertész lesek

Loft café

Gasztro

A Nagykörút agóniája évek óta tart, ám idén nyáron valamiféle mozgolódás támadt - igaz, csak egy rövid szakaszon, az Oktogon környékén. Csodáról szó sincs, a Teréz körút továbbra is legfeljebb szegény kis hasonmása egy elegáns grand boulevard-nak, de végre történt valami, ami némileg derűsebb az egyre lendületesebb haláltáncnál. Röviden: bejelentkezett a vendéglátóipar. Míg tavaly szinte kizárólag török meg kínai gyorsétkezdék kelthettek feltűnést, most pillanatok alatt ilyen-olyan éttermek lepték el az Andrássy út és Aradi utca közti rövid szakaszt; a svédasztalos diszkontot ugyanúgy választhatjuk, mint az eddig futárral dolgozó pizzást.

Kicsit kilóg a sorból az egykori Vajassütemények boltja (ma Star Kebab) mellett álló Loft café, ami elsőre a Liszt Ferenc térre illő trendi lounge-bart sejtet. Talán ez is akart lenni valamikor, ám a környezeti igény kanyarított rajta egyet. Neve dacára nem az az indusztriális luxus, de meg kell hagyni, faburkolatú, ír kocsmára emlékeztető berendezése igényesebb az átlagnál. De a Loftnak terasza is van, ami már pont olyan, mint a szomszéd töröké: rattan fotel plüsspárnával. Legalább nem önkiszolgáló.

A fülledt meleg, a durva zaj és a percenként felbukkanó kéregetők ellenére alig találunk helyet - az újságosbódé tövében álló utolsó asztallal kell beérnünk. Nagyobb baj, hogy épp mellettünk zöldell egy utcai szemetes, melynek tartalmát egy férfi akkor vizsgálja át alaposabban - igaz, sűrű bocsánatkérések közepette -, amikor megérkezik a baconos burgonyakrémleves (860 Ft).

A nagyobb csészében tálalt mikrózott termék ötletességben komoly vetélytársa a konkurenciának, de a se nem kemény, se nem puha szalonna, a változó hőmérséklet, illetve a lényegesen magasabb ár valószínűleg árt a versenyképességének. Amúgy a teraszon nemigen látni étkezőket, és a vörösboros kolbász katalán kenyérrel (1290 Ft) után ez cseppet sem meglepő. A szeletelt, nagyon csípős sült kolbászt nyers paprikával, lila hagymával díszítették, ráadásnak mellé tettek négy szelet, paradicsomos öntetben tocsogó toastkenyeret - köpni-nyelni nem tudunk.

Sok jót az amerikai palacsintáról (850 Ft) sem mondhatunk: vastag tésztájú, gyanús öntettel bolondított édesség. Az ördög tudja, miért, de valahogy az ízesített vattacukorra emlékeztet, s egyúttal - ellentétben a kolbásszal - a ligeti május elsejéket juttatja eszünkbe. Igyanak inkább limonádét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.