étel, hordó

Pho 36

  • ételhordó
  • 2019. február 10.

Gasztro

„A lágymányosi új lakótelep építése lényegében befejeződött, s az év végére teljessé teszik a lakótelep kereskedelmi hálózatát is. A nagy lakóházak közötti fedett pavilonokban a József Attila-lakótelepihez hasonló szupermarket, cipész-, szabó-, méretes- és javítófiók, lottóiroda és OTP-fiók kap helyet.” 1964 őszén a Népszava tudósítója nem csak a szolgáltatóipar térhódítása miatt lelkesedhetett. Nyolcéves munkafolyamat ért véget, ugyanis a lágymányosi lakótelepet már 1956-ban építeni kezdték, s emberarcú szocializmust volt hivatott megtestesíteni, de annyira, hogy még külön villamosvonalat is kapott, a 4-es Schönherz Zoltán (ma: Október huszonharmadika) utcai pályáját 1959-ben adták át. Kétségtelen, hogy a hatvanas évek közepén a lágymányosi lakótelepen élők nívósabb szolgáltatásokban részesültek, mint az átlag, de ha valaki akkoriban azzal jön, hogy a telep „főútján” a 21. században egymásba érnek majd az egzotikus éttermek, minden bizonnyal bolondnak nézik. Pedig így van. Az Október huszonharmadika utcában egy indiai és két vietnami sorakozik. Az persze nyilván az ellenség megtévesztését szolgálja, hogy a középen lévő a Pho 36 nevű egység a 27. számú ház alatt húzza meg magát. Noha elsőre gyorsbüfének tűnik, asztal mellől, étlapról rendelhetünk, és nem csak a leveseknek áll a zászló. A négydarabos vietnami tavaszi tekercs (450 Ft) abban különbözik a kínaitól, hogy feleakkora és feleannyi olajjal készült, így könnyebben is fogyasztható. A tölteléke is változatosabb, bár azt meg nem tudnánk mondani, hogy káposztán kívül még mit tartalmaz. A pho levesek közül a marhahátszíneset és kacsásat próbáljuk ki, a kis adag (képünkön – 990, illetve 1190 Ft) is megvan vagy fél liter, de míg az első már-már gyógyszerként hat, a drágábbnak csak akkor lesz íze, ha hozzáadjuk a kis tálakon mellékelt lime-ot, fokhagymát és paprikakrémet. A csilis-citromos szószban sült marhahús jázminrizzsel (1490 Ft) nem az étlapon jelölt csípős ízével hódít, de a hús és a rizs is sokkal jobb, mint az ugyanennyiért mért gyorsétkezdei áru valamelyik körúti kifőzdében. A gőzgombóc rákkal töltve (790 Ft) teljesen más, mint a szokásos gőzgombóc, mondhatnánk, hogy Ho Si Minh-város válasza a raviolira, de még így sem pontos. A négy darab, túlfőzött batyu úgy olvad el a szánkban, hogy nem is vesszük észre benne a tölteléket. A mochi nevű desszert (190 Ft/db) leginkább zselére emlékeztet, és ha nem lenne benne mogyoróvajas és kókuszos töltelék, azt is hihetnénk, hogy radírgumit sóztak ránk.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.