chili&vanília

Piros narancs

Gasztro

Karmazsinpiros narancspuding

A Campari likőr karmazsinpiros színét egészen 2006-ig bíbortetűből nyert kárminnal érték el, de mindenki megnyugodhat: mára ezzel különböző szervezetek nyomására felhagyott a gyártó. A híres italt a lombardiai születésű Gaspare Campari fejlesztette ki, aki a cégtörténet szerint már tizenéves korában mixerként kísérletezett a koktélokkal. A végleges, ma is használt, például keserű narancsból, gyógynövényekből és fűszerekből álló, szigorúan titkos receptúrát 1860-ra alakította ki, ekkor született meg az első koktél is, az Americano (Campari, vörös vermut, szóda), majd pár évtizeddel később, a húszas években a Negroni (Campari, vörös vermut, gin hármasa), amely a mai napig a világ legtöbbet eladott koktélja. Ez az égővörös színű ital, valamint az éppen dübörgő vérnarancsszezon ihlette az alábbi egyszerű, mégis extravagáns desszertet.

Ami a narancsot illeti, egész hihetetlen, hogy milyen meglepően hosszú és kacskaringós úton jutott el a mai konyháinkig, ahol főleg ilyenkor télen, természetesnek vesszük a jelenlétét. A kereskedelmi szempontból legfontosabb és legelterjedtebb édes narancs Európában fiatal gyümölcsnek számít, valójában a mandarin és a pomelo keresztezéséből született Ázsiában. Évszázadokon át csak őshazájában, Kínában ismerték, és csak a fűszerkereskedők révén került végül Európába, az 1400-as években. A portugáloknak köszönhetően a 16. század elejére már az egész mediterrán térségben elterjedt. Különböző fajtái – a keserűtől az édesig, a mag nélküli Naveltől a drámai vérnarancsig – hihetetlenül sokféle módon használhatók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.