chili&vanília

Stekovics, a paradicsomkirály

Gasztro

Négy hozzávalós spagetti friss, nyers paradicsommal

Az osztrák–magyar határtól nem messze, a burgenlandi Frauenkirchen/Nagy­­bol­dog­­asszony település határában található Erich Stekovics biokertészete, ahol a legjobb séfek és elkötelezett ínyencek körében híres és nagyra becsült paradicsomjait termeli. Szerb bevándorlók fiaként a zöldség- és gyümölcstermesztés mindig is közel állt a szívéhez, de csak 35 évesen vette meg az első hektár földjeit. Az eredetileg teológiai tanulmányokat folytató gazda számára a paradicsom nem csupán zöldség (botanikailag valójában gyümölcs), hanem igazi szerelem és egyfajta szakrális szimbólum is. A zöldségek és gyümölcsök régi fajtáinak és sokféleségének megszállott híve, a világ egyik legnagyobb, kb. hétezer fajtából álló paradicsommag-gyűjteményét birtokolja. Mintegy hétszázfélét minden évben el is ültet.

A paradicsomot kizárólag szabadföldön, szalmamulccsal takart talajon, öntözés nélkül termeszti, alacsonyan, karó nélkül, ahogy a növény a maga természetességében terül és nő. Állítja, hogy termelőként, kertészként egy feladata van: békén hagyni a növényeket. A paradicsom ráadásul az egyik legintelligensebb növény, a harmadik legintelligensebb az akác és a dohány után. Nagyon rövid időn belül akár nyolcszáz méteres gyökérzetet is képes növeszteni, ami a talajban két és fél méter mélyre is eljuthat. Ahányféle paradicsom, annyi íz, ez a kertészetben, több tucat osztrák séf és gasztronómiai szakember körében tartott paradicsomworkshopon és kóstolón is kiderült. Két dologban mindenki egyetértett: egyrészt, hogy a paradicsomot nem szabad hűtőben tárolni, mert elvész a zamata. A fény és a meleg viszont a tápanyagtartalmát csökkenti, az ideális tehát mindenképpen az, ha a szedés után minél hamarabb fogyasztjuk. Másrészt, hogy a nyárvégi csúcsszezonban a legfinomabb, ilyenkor úgy készítsük el, hogy méltó rivaldafénybe kerüljön. Az alábbi, négy hozzávalós, szuperegyszerű tészta pontosan ilyen. Az egyetlen titok a lédús, érett, tökéletes paradicsom, mással, máskor nem is érdemes kipróbálni. Stekovicsunk ugyan nincs, van viszont a piacokon Színek kertje (Lehel piac), Bálint kert (Fény utcai piac), Szorgos gazda (Pancs Placc), vagy Farm2Fork (online), akiknél hasonló minőségű, sokszínű paradicsom terem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.