Szabadulni a koffeintől - Nem jön a java

Gasztro

A koffein kétségtelenül az emberiség legkedvesebb, ráadásul teljesen legális alkaloidja. De vannak, akiknek mégsem kell. Barotányi Zoltán
A koffein kétségtelenül az emberiség legkedvesebb, ráadásul teljesen legális alkaloidja. De vannak, akiknek mégsem kell.

A koffeint még 1819-ben azonosította egy német vegyész, bizonyos Friedrich Ferdinand Runge: azóta ismeri tulajdonságait, szólítja nevén a tudósközösség és a laikus koffeinfogyasztók gyülekezete. A kémiailag tiszta koffein tulajdonságai persze nem teljesen vágnak egybe az őt tartalmazó italokéval: a koffein fehér, kristályos, vízben rosszul oldódó és igen keserű, pszichoaktív vegyület. A koffein amúgy a xantin-alkaloidok családjába tartozik, közeli rokonaival, a főként a kakaóban előforduló teobrominnal és teában megbújó teofillinnel együtt (utóbbi kettő egymás izomerje, módosulata), azoknál viszont erősebben hat szervezetünkre. Ahogy azt mindannyian tudjuk, képes elnyomni a fáradtságot, s rövid távon erős élénkítő (továbbá vízhajtó) szerként funkcionál. Látszólag szinte csak jót mondhatunk róla: serkenti a szívműködést és az izmok munkáját, stimulálja a központi idegrendszert, főképpen az agykérget, javítja a szellemi teljesítőképességet. Ráadásként még fokozza számos, nem kábító hatású fájdalom- (pl. fejfájás-) csillapító hatását is.

Használata elképesztő módon elterjedt: állítólag az észak-amerikai felnőtt lakosság 90 százaléka fogyaszt napi rendszerességgel valamiféle koffeintartalmú italt vagy más élelmiszert. Márpedig elkerülni nem is olyan könnyű, mint azt hinnénk, hiszen nem csupán fő előfordulási helyein, a kávészacskókban és -csészékben lelhetjük fel. Az energia- és üdítőitalok koffeintartalmáról szinte mindenki tudomással bír, ám a megtévesztő anyagnevek még itt is megzavarhatják a laikus felhasználót. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy szinte minden élénkítő ital tartalmaz koffeint: így a tea, a maté és a guarana kivonata is - hiába hívják fő hatóanyagaikat álnéven teinnek, mateinnek vagy guaraninnak: ezek kémiailag tökéletesen megegyeznek a koffeinnel. Akad még ezenkívül koffein a kóladióban (a kólafélék alapanyagában) és kisebb mennyiségben a kakaóbabban is, ennek megfelelően a kakaóitalok és a csokoládéfélék is tartalmaznak koffeint - hogy milyen mennyiségben, az annak függvénye, milyen mértékben távolították el belőle a keserű alkaloidokat, mint a koffeint vagy éppen a teobromint.

Kösz, nem kérek

Bár azt mondják, koffeinből semmi nem elég (a halálos adag egyenesen 5-10 gramm között változik - utóbbiért már igen sok kávét meg kell inni), de azért nem árt az óvatosság, kicsit több kávé betöltése után jön a megannyi kellemetlen tünettel járó kávé-túladagolás. A koffeint több okból szokták kerülni embertársaink: van, akinél álmatlanságot (a koffein okozta alváspanasz az alkaloid egyik tünetszerűen azonosított mellékhatása), másoknál heves szívdobogást vált ki - s akad, akit szívpanaszai miatt az orvos intett mérsékletre (habár a kurrens kutatások szerint a koffein, különösen kávé formában fogyasztva, nemhogy rontja, de javítja a szívbetegek esélyeit). Mindegy, a koffeinmentes kávé és tea előállítására régóta törekszik az emberiség - hiába, van, akinek hiányzik a felséges íz, de élénkülni egyáltalán nem kíván -, ráadásul a gyógyszeripar is igényelte a tiszta koffeint, tehát a kivont alkaloid sem veszett kárba. Az első eljárás olyan barbár volt, hogy csak félve írjuk le: sós vízbe áztatták a kávészemeket, majd benzollal oldották ki a koffeint (továbbá minden szerves aroma- és illatanyagot), a visszamaradt cuccot pedig képesek voltak eladni - bűnhődjön, aki menteset akar. Az efféle brutális szerves oldószereket később, részben ember- és környezetvédelmi, de leginkább költségkímélés céljából mellőzték az eljárás során, maradt így is elég szellemes trükk a tarsolyban. A vizes eljárásnál meleg vízbe küldik a kávébabokat - ebben azért már elég jól oldódik a koffein (nem véletlen, hogy kávét és teát sem hideg vízzel csinálunk), ezek után az oldatot átvezetik aktív szenes szűrőkön, melyek, hogy, hogy nem, pont a koffeint szűrik ki. Ezek után már csak le kell párolni az oldatot, hogy a többi aromaanyag el ne vesszen, majd a lepárlási maradékot a kiáztatott kávébabokhoz keverni. Ezenkívül előfordul, hogy szuperkritikus állapotban (nagy nyomás alatt) lévő széndioxidot préselnek át a kávészemeken (ez remekül oldja a koffeint), ezenkívül a trigliceridek (pl. növényi olajok) is alkalmasak koffeinkivonásra, de használnak kevésbé veszélyes oldószereket is, mint pl. etil-acetátot.

Reciklált filter

Hasonló trükkökkel természetesen más koffeintartalmú élvezeti szerekből is kivonható a szegény alkaloid, s akkor kapunk némi koffeinmentes teát és csokoládét - ezekért már tényleg nem érdemes élni. Ráadásul a tea részleges koffeinmentesítésének akad jól ismert, otthoni módozata: fogjuk a filtert, és belenyomjuk a meleg vízbe - elsőként ugyanis a még viszonylag jobban oldódó koffein jön ki, ezután fél-egy perc után kihúzzuk, a levet kiöntjük vagy szeretett, ámde álmatag családtagunknak adjuk, mi pedig a már egyszer kiázott filtert lógatjuk csészénkbe. Ezzel a metódussal ugyan az ital íze garantáltan szarabb lesz (rámegy az illat-, aroma- és ízanyagok egy része), de az eredeti koffeinmennyiség negyede marad csak csészénkben. Amúgy a fent részletezett kémiai trükkökkel is csak részlegesen távolítható el a koffein a természetes élénkítőszerekből. A koffeinmentes kávé természetesen továbbra is tartalmaz koffeint: öt-tíz csésze mentes felér egy-két erősebb adaggal. Hasonló a helyzet a csokoládéval is - a tejjel legjobban hígított, már teljesen gejl tejcsokoládékban is van annyi koffein, mint az - úgy tűnik, részlegesen - koffeinmentes kávéban. De már előttünk a végső megoldás: négy éve sikerült "nemesíteni" olyan kávéfélét, amelynek termése már egyáltalán nem tartalmaz koffeint.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.