Itt a szilvabefőzés ideje, a sűrű, fekete, savanykás-füstös szilvalekvárok mellé jöhetnek a sültekhez, sonkákhoz, sajtokhoz pazar édes-sós szilvacsatnik, csípős, fűszeres szószok, mártások. A szilvalekvárok királynője egyértelműen a szinte fekete, fanyar, cukor nélkül készülő változatok (Panyolán, Noszvajon készülnek a legjobbak) – házi derelyében, papucsban vagy akár csak egy szelet kenyéren. Jöhetnek annak német, osztrák, cseh változatai (Pflaumenmus, Powidl, povidlo), amelyek szintén teljesen cukor nélkül vagy egész kevéssel készülnek, és bukták, táskák, kalácsok töltelékeként tarolnak. A nemzetközi szilvagasztronómiában a két legmegbecsültebb szilvafajta a reine-claude és a mirabelle – az előbbi kerek, zöld ringlót Claudia királynéról, I. Ferenc francia király feleségéről nevezték el, az utóbbi egy lotaringiai fajta. Mindkettő édes, lédús, zamatos, kiváló dzsemnek, befőttnek is. Világszerte számos különleges szilvatartósítási mód létezik, Ázsiában is, az umebosi számunkra szokatlan ízű, de hazájában, Japánban rendkívül népszerű, sós, savanyú, fermentált japán szilvaféle, a kínai szilvaszószt pedig tavaszi tekercs vagy sült oldalas mellé adják. Alábbi két fűszeres mártás viszont kiváló grillezett húsokon, sülteken, füstölt sonka mellé vagy akár szendvicsben is. Mindkettő kiváló kísérője sajtoknak, sülteknek, grillkolbászoknak, kacsának, libának.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
