Az ázsiai tésztalevesek iránti rajongás évek óta tartja magát világszerte. Nincs ma már olyan nagyváros, amelynek ne lennének kultikus levesezői. Nálunk a rizstésztás vietnami pho leves tarol, más európai és főleg amerikai városokban a komplex ízű japán ramen a legmenőbb. Mindkettőben közös, hogy valójában a tészta a főszereplő, az előbbiben a rizslisztből készülő széles metélt, az utóbbiban búzalisztes, feszes állagú, spagetti-szélességű tészta. Nyugodt szívvel az ázsiai leves top 10-be sorolhatjuk az alább ajánlott tajvani tésztalevest is, amit sokan Tajvan egyik nemzeti ételének is neveznek. A tajvani konyhaművészetet számos hatás érte, ez a leves a szárazföldi (mainland) Kínából származik, mint ahogy általában a búzalisztes tésztafélék. Az egyik legfinomabb ázsiai leves, de nem áll távol a mi ízlésünktől sem. Egyetlen különlegesebb hozzávalója a csípős szójababpaszta, ehelyett használhatunk koreai vagy japán szójapasztát, esetleg misót.
Tajvani marhahúsleves tésztával (Niu Rou Mian)
Hozzávalók (4-6 adaghoz)
1 kg marhalábszár, felkockázva
só, bors
0,5 dl olaj
2 liter víz
5 cm friss gyömbér, felkarikázva
6 gerezd fokhagyma
½ hagyma, héjastul
2 csillagánizs
6 szem szegfűszeg
1 kávéskanál szecsuáni bors
1 kis rúd fahéj
1 dl rizsbor
1 dl sötét szójaszósz
2 evőkanál csípős szójababpaszta
1 darab narancshéj
1 evőkanál nádcukor
Tálaláshoz:
50 dkg ázsiai, búzalisztes tészta
(esetleg helyette linguine)
4-6 pakchoi vagy bármilyen leveles zöldség,
pl. kínai kel, kelkáposzta, spenót stb.
a tetejére felkarikázott újhagyma,
friss koriander
A marhalábszárat kb. 4 cm-es kockákra szeleteljük. Konyhai papírtörlővel alaposan leitatjuk, hogy teljesen száraz legyen, megsózzuk, megborsozzuk. Az olajat felhevítjük egy nagy leveseslábasban, és a húst erős hőfokon körbesütjük, úgy, hogy minden oldalán szépen megpiruljon. A körbepirított húsra öntjük a vizet, felforraljuk, és szűrőkanállal leszedjük a tetején keletkező habot. Ekkor levesszük a hőt, és a leveshez adjuk a többi hozzávalót: a felkarikázott gyömbért (nem kell meghámozni), a fokhagymagerezdeket (ezt sem kell meghámozni, a végén eltávolítjuk majd), a hagymát, a fűszereket: csillagánizst, szegfűszeget, szecsuáni borsot, fahéjat (ha van teatojásunk vagy egy gézdarabunk, tegyük abba a fűszereket, így egyszerűbb lesz a végén kihalászni). Ezután következhet a rizsbor, a szójaszósz, a szójababpaszta (koreai, esetleg miso) és a narancshéj, végül a nádcukor. Alacsony hőfokon, gyöngyözve addig főzzük, amíg a marhahús teljesen megpuhul, ez akár 2,5 óra is lehet. Kuktában is főzhetjük, úgy jóval gyorsabban elkészül. Amikor megfőtt a leves, eltávolítjuk a hagymát, fokhagymát, gyömbért, egész fűszereket. Külön lábasban kifőzzük a tésztát, ugyanebben a vízben blansírozzuk a zöldséget. Nagy levesestálkákba adagoljuk a tésztát, a zöldséget, majd rámerjük a forró levest. Felkarikázott újhagymával és friss korianderrel tálaljuk.
A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com
