chili&vanília

Ünnepi asztal II. – A főétel: Cha Ca La Vong

Gasztro

Gyömbéres marinált harcsa zöldfűszerekkel, rizstésztával

Hanoi egyik leghíresebb étele ka­por­ágyon, rizstésztával érkezik, és több mint 130 éves múltra tekint vissza. Eredete a Doan családhoz fűződik, akik a francia gyarmati időszakban a Vietnámban állomásozó csapatoknak szolgálták fel ezt a különleges fogást. A nagy sikerre való tekintettel mindenki bátorította őket, hogy nyissanak egy saját éttermet, így született meg a Cha Ca La Vong. Az őrült siker nyomán rengeteg hasonló hely nyitott, olyannyira, hogy az ezeket tömörítő utcát át is nevezték Cha Ca utcának (maga a szó egyébként csak annyit jelent: „grillezett hal”).

A fogást többnyire édesvízi halból, jellemzően valamilyen harcsafajtából készítik, a magyarországi választékból a szürkeharcsa a legalkalmasabb. A haldarabokat napsárga, kurkumás, gyömbéres, fokhagymás marinádban pácolják, majd grillezik. Így kerül egy tetemes mennyiségű kaporból és pirított újhagymából álló zöldfűszerágyra, amihez vékony rizstészta is jár. Hanoiban a vendégek az asztalnál készítik el maguknak a rendelkezésükre bocsátott grillsütőn. Az ünnepi asztal ezt kevésbé teszi lehetővé, így az alábbi receptben a sütőben grillezzük a halat.

A mellé kínált öntet köti össze az ízeket, ez hagyományosan fermentált rákpasztával készül, ezúttal ez is elmarad. A harcsát falatnyi darabokra kockázzuk az alábbi elkészítési mód szerint, de ha valaki elegánsabb megjelenést szeretne, akkor a halfilét egész szeletben is lehet hagyni! Ugyanezzel a technológiával és ízekkel pedig maradék sültekkel (kacsa, pulyka stb.) is készíthetünk hasonló ételt, akár az ünnepek alatt, akár azt követően.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.