Amilyen egyszerű, olyan nehéz belőle igazán jót találni. Vagy száraz, vagy édes, túl tömör, a jó rumbaba ritka, mint a fehér holló. Könnyű, légies kelt tészta, amelyet tetemes mennyiségű, rumos szirupba áztatunk – tökéletes ünnepi desszert!
Leginkább francia vagy olasz (nápolyi) édességként gondolunk rá, pedig a baba útja Lengyelországban indult. Henri Babinsky kulináris enciklopédiája, a Gastronomie Pratique (1907) szerint a baba à la polonaise az ősanyja az összes hasonló, francia és olasz desszertnek. Lengyelül maga a „baba” szó nagymamát, nénit jelent. A legenda szerint Stanisław Leszczyński (I. Szaniszló) lengyel királyhoz kapcsolódik a későbbi ismert rumbaba eredete – elzászi menedékévei alatt kreálta – vagy ő, vagy a főcukrásza, Nicolas Stohrer. Túl száraznak ítélte a brióst vagy kuglófot, amit kínáltak neki, ezért meglocsolta egy jókora adag rummal. Nápolyba a franciákon keresztül érkezett, leginkább a szicíliai és campaniai nemesi villákban állomásozó séfektől.
A klasszikus rumbaba a maga nemes egyszerűségében a legfinomabb (jófajta rummal áztatva, nem túl édes, vaníliás tejszínhabbal tálalva), de sokféle változata készül világszerte. Kínálják gyümölcsökkel, koktélcseresznyével díszítve, az áztatószirup pedig bármilyen más alkoholos ital is lehet: limoncello, más likőr vagy akár pálinka. Kellemes ünnepeket, jó sütés-főzést, jövőre folytatjuk!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
