A közösségi oldalakon a rendkívüli helyzetre reagálva egyre gyakrabban tűnnek fel mindenféle 20. század végi dalszövegek, mint beteljesült próféciák. Elsősorban a valahai underground zenekarokat idézik, mintha lenne összefüggés az 1981-es lengyel szükségállapot és a veszélyhelyzet, a banánhiány és a lélegeztőgép-hiány között. Persze tudjuk, hogy ennyi erővel bárhonnan bármit elő lehetne húzni, de mielőtt ugrasztanánk a futárt, a Ráday utcában működő távol-keleti egység beharangozójáról nekünk is a nyolcvanas évek egyik dalszövege ugrik be: „Olyan szörnyen érzem magam / Olyan szörnyen, szörnyen jól!” E két sor az otthoni karanténra is vonatkozhatna, de ennél sokkal konkrétabb okból idézzük: a Wokzilla úgy hirdeti magát, hogy „szörnyen jó”, a wokos választék mellett szusiban tűnnek erősnek. A szállítást egy órán belülre ígérik, erős hajrával sikerül is 58 perc alatt teljesíteni a vállalást.
A miszo levesnek (650 Ft) nem árt a mikrózás, épp olyan, mint normális időkben egy normális japán étteremben. De a kérdés sem változott: ezt az algást zűrzavart el lehet-e rontani egyáltalán? A terijaki tészta tigrisrákkal (2650 Ft) sincs elrontva; érezhető, hogy a szójaszószt nagy műgonddal főzték össze a rizstésztával (elsősorban ettől „terijaki”) és mindenféle zöldségekkel, de afelől sincs kétségünk, hogy a rák valahol egészen máshol időzött, amikor ez az összefőzés megtörtént. Mivel a hoisin pirított tészta tofuval (2050 Ft) elnevezésű tétellel ugyanez a baj, úgy sejtjük, hogy a rák, a tofu vagy a csirke, a marha, a kacsa (azaz az étlapi változatosság zálogai) nagy fazekakban várják, hogy milyen tésztába keveredjenek. Így aztán inkább feltéteknek mondhatók „belefőzöttek” helyett.
Ellenben az akan nevezetű szusiválogatásra (2400 Ft) nem lehet rosszat mondani. A 15 darabos szettben 3 lazacos, 3 rákos, 3 tonhalkrémes, 3 tojásos, és 3 uborkás makit találunk, szójaszósz és halálos erejű vaszabi mellett. Igaz, hogy a makik az átlagnál kisebbek, de sokkal finomabbak. A mangós tiramisut (1250 Ft) valószínűleg kizavarnák a népek konyhájáról. A tipikus 2 in 1 desszert fölül elpudingosodott mangó lasszi, alul tető nélküli Rigó Jancsi, de az is lehet, hogy épp ettől válik tipikus japán cukrászdai jelenséggé.
A csomagolásról jót is, rosszat is mondhatunk: a tészta papír- és a szusi biztonságos műanyag doboza etalonnak is tekinthető, míg a folpackkal megszorongatott műanyag leveses pohár remélhetőleg nem.
