étel, kihordó

Wokzilla

  • ételhordó
  • 2020. május 9.

Gasztro

A közösségi oldalakon a rendkívüli helyzetre reagálva egyre gyakrabban tűnnek fel mindenféle 20. század végi dalszövegek, mint beteljesült próféciák. Elsősorban a valahai underground zenekarokat idézik, mintha lenne összefüggés az 1981-es lengyel szükségállapot és a veszélyhelyzet, a banánhiány és a lélegeztőgép-hiány között. Persze tudjuk, hogy ennyi erővel bárhonnan bármit elő lehetne húzni, de mielőtt ugrasztanánk a futárt, a Ráday utcában működő távol-keleti egység beharangozójáról nekünk is a nyolcvanas évek egyik dalszövege ugrik be: „Olyan szörnyen érzem magam / Olyan szörnyen, szörnyen jól!” E két sor az otthoni karanténra is vonatkozhatna, de ennél sokkal konkrétabb okból idézzük: a Wokzilla úgy hirdeti magát, hogy „szörnyen jó”, a wokos választék mellett szusiban tűnnek erősnek. A szállítást egy órán belülre ígérik, erős hajrával sikerül is 58 perc alatt teljesíteni a vállalást.

A miszo levesnek (650 Ft) nem árt a mikrózás, épp olyan, mint normális időkben egy normális japán étteremben. De a kérdés sem változott: ezt az algást zűrzavart el lehet-e rontani egyáltalán? A terijaki tészta tigrisrákkal (2650 Ft) sincs elrontva; érezhető, hogy a szójaszószt nagy műgonddal főzték össze a rizstésztával (elsősorban ettől „terijaki”) és mindenféle zöldségekkel, de afelől sincs kétségünk, hogy a rák valahol egészen máshol időzött, amikor ez az összefőzés megtörtént. Mivel a hoisin pirított tészta tofuval (2050 Ft) elnevezésű tétellel ugyanez a baj, úgy sejtjük, hogy a rák, a tofu vagy a csirke, a marha, a kacsa (azaz az étlapi változatosság zálogai) nagy fazekakban várják, hogy milyen tésztába keveredjenek. Így aztán inkább feltéteknek mondhatók „belefőzöttek” helyett.

Ellenben az akan nevezetű szusiválogatásra (2400 Ft) nem lehet rosszat mondani. A 15 darabos szettben 3 lazacos, 3 rákos, 3 tonhalkrémes, 3 tojásos, és 3 uborkás makit találunk, szójaszósz és halálos erejű vaszabi mellett. Igaz, hogy a makik az átlagnál kisebbek, de sokkal finomabbak. A mangós tiramisut (1250 Ft) valószínűleg kizavarnák a népek konyhájáról. A tipikus 2 in 1 desszert fölül elpudingosodott mangó lasszi, alul tető nélküli Rigó Jancsi, de az is lehet, hogy épp ettől válik tipikus japán cukrászdai jelenséggé.

A csomagolásról jót is, rosszat is mondhatunk: a tészta papír- és a szusi biztonságos műanyag doboza etalonnak is tekinthető, míg a folpackkal megszorongatott műanyag leveses pohár remélhetőleg nem.

 

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.