Interjú

„A forint elvesztette értékének egyharmadát”

Bod Péter Ákos, az MNB egykori elnöke, egyetemi tanár a magyar gazdaság siralmas helyzetéről

Gazdaság

Az értelmetlen árstopokat mihamarabb ki kell vezetni, még ha ez rendkívül fájdalmas lesz is. Megszorításokra van szükség főként az állami kiadási oldalon, de nem lehet százezreket érintő adóváltozásokat egy napon belül átverni. A forint gyengítése tévedés, euró pedig nem lesz, amíg Orbán Viktor a miniszterelnök, véli a neves szakember.

Magyar Narancs: Amikor hirtelen monetáris politikához értő emberek, makroközgazdászok lepik el a címlapokat, akkor valami gond van az országban. Most ez a helyzet. Mekkora a baj?

Bod Péter Ákos: Sokat hívnak, úgyhogy van probléma, valóban. Manapság olyan munkát végeznek a magamfajta elemzők, amit a kormánynak kellene. Hiszen értelmezni kell a helyzetet, és utána ismertetni az intézkedéseket. A magyar társadalom azonban nagyon keveset tud, és félre is vezetik.

MN: A háborús inflációval például?

BPÁ: Például azzal. Olyan országban hivatkoznak erre, ahol tavaly nyáron a kormány az építőanyag exportját szabályozó intézkedést hozott, annyival ment fel a rönkfa vagy a sóder ára. Az infláció nálunk egyáltalán nem friss jelenség, 2016 végétől egyre növekedett. Ha felrajzolnánk, fölfele kapaszkodó, idővel gyorsuló görbét kapnánk.

MN: De ez világtendencia, nem?

BPÁ: Világtendencia, de a világban nem 2016 végén, hanem 2019-től indult, és a görbéje jóval laposabb is. Az eurózóna júniusi inflációja 8,6 százalék, a magyar pedig… És itt meg kell állnom, mert nem elég egyetlen adatot mondani. A júniusi fogyasztói árindex 11,7 százalék, az uniós módszertan szerinti 12,6, a mag­infláció majdnem 14 százalék. (A maginflációba nem számolják bele az üzemagyagokat, a fel nem dolgozott élelmiszereket, az alkohol- és dohánytermékeket, ez a mutató rendszerint alacsonyabb, mint az aggregált adat – a szerk.) Ráadásul ez a múlt hónap közepi állapot, azóta eltelt három hét. Most jövök a boltból, a szokásosat vásároltam, és sokkal többet fizettem, mint legutóbb. Ez nem a feleségek fontoskodása, hanem tény.

De az infláció csak egy a bajaink sorában. Itt az államadósság, amire van sablonszöveg, hogy nem nagy, az uniós átlag alatti. Ami igaz is, GDP-arányosan akkora a magyar állam adóssága, mint a németé. Csak ha a német állam kibocsátja a 10 éves lejáratú kötvényt, akkor 1,5 százalék kamatot sem fizet rá. A magyar kormány a 10 éves forintkötvény után fizet 9 százalékot, ha dollárban bocsátja ki, akkor 5-öt, ha euróban, akkor talán 4,5 százalékot. Ami nem ugyanannyi, mint az 1,5. Nem igaz, hogy itt nincs gond. (A 2023-as költségvetésben kamatkiadás soron hozzávetőleg 700 milliárd forinttal magasabb összeg szerepel, mint az idei büdzsében, kerekítve 1400 helyett 2100 milliárd forint – a szerk.)

És amiről nem beszél szinte senki, a külső fizetési mérleg. Erről a makrósok szoktak beszélni, az olvasót nem nagyon izgatja. Leszámítva az idősebbeket, ha jó a memóriájuk.

MN: Azaz emlékeznek az ikerdeficit kifejezésre?

BPÁ: 1977-ben azt mondták, hogy nem gyűrűzik be az olajár, aztán begyűrűzött, aminek következtében az államháztartás hiánya mellé a fizetési mérleg is deficites lett – ezért iker. És mi lett a vége? Fejre állás. De mondhatnám a 2008-as válságot is, arra többen emlékeznek. Mi is volt akkor? Gyors infláció felgyülemlő adóssággal, a költségvetés hiánya nagyon nagy, ahogy a fizetési mérlegé is. Régi szöveg 60-as évek végéről, de igaz: ha egy ország belső fogyasztása nagyobb, mint a megtermelt jövedelme, akkor a különbözetet a külvilág állja. És ez nagyon sokba kerül. Tavaly a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP arányában 3,2 százalék volt, most körülbelül 5 százalékon állunk: nagy és gyorsan nő. Amibe belejátszik, hogy a magyar kormány és ennek betudhatóan a magyar gazdaság egy része nem alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. A kormány azt mondta a legutolsó pillanatig, hogy „a rezsicsökkentést megőrizzük”. (Az interjú a rezsicsökkentés felszámolásának bejelentése után készült – a szerk.) Lényegében az volt az üzenet, hogy a rezsicsökkentés sokkal többet ér, mint hogy az ukránok megvédhessék az országukat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.