Együtt kell élnünk az autokráciákkal

Gazdaság

Egy rangos közgazdasági-politikai folyóirat teljes különszámot szentelt Kornai Jánosnak. Számos jeles szerző (közöttük egy Nobel-díjas) most egy online konferencián is előadta téziseit.

Az idén már 93 éves Kornai János gondolatai – származzanak akár klasszikus munkáiból, akár frissebb esszéiből – ma is inspirálóak, válaszra, vitára, továbbgondolásra késztetik azon kutatókat, akik maguk is a politika és gazdaságtan határterületét térképezik fel. A patinás Public Choice folyóirat most egyenesen különszámot szentelt Kornainak, aki magát mindig is a politikai gazdaságtan művelőjének tartotta (amiből a jelző is hangsúlyos). Az itt publikált tanulmányok számos szerzője egy hétfő esti online konferencián is megosztotta egymással és hallgatóságával gondolatait (magyar részről Rosta Miklós vezette fel az estet, aki maga is jegyez egy írást).

Érdemes elmondani, hogy a folyóirat névadója az előadások során is sűrűn emelgetett néhai James M. Buchanan Nobel-díjas közgazdász által fémjelzett közösségi választás elmélete (public choice theory), amely éppenséggel a politikai szisztémák és döntéshozatali mechanizmusok diszfunkcióit elemzi felforgató módon, a közgazdaságtan eszköztárával. Ebben a tudományos közegben máig forradalminak számít Kornai még a szocialista hiánygazdaság körülményeit elemezve kitalált, de mai magyar és nem magyar viszonyok között is használható fogalmi leleménye, a puha költségvetési korlát. Ezzel azt a társadalmi jelenséget írta le, amelyben

a szocialista (és bizony nem csak a szocialista) vállalatok és intézmények jelentős mértékben és nagy rendszerességgel is túlléphetnek az észszerű pénzügyi korlátokon.

Nem kell szembenézniük a csőd lehetőségével, mert – ilyen vagy olyan formában – számíthatnak a központ segítő támogatására (ami alighanem ismerős lehet a sok milliárddal kitömött „privát” szállodacégek országában). Jellemző, hogy a minikonferencia egyik legszuggesztívebb előadója, Peter T. Leeson szerzőtársaival (Colin Harris, Andrew Myers) pontosan Kornai puha költségvetési korlát fogalmát használva elemezte, miként verték szét a hetvenes-nyolcvanas évek Kenyájában a maszájok hagyományos gazdálkodási formáit a földprivatizáció jelszavával és jeles külföldi szervezetek tanácsaira hallgatva (valójában döntéshozók és bürokraták önös érdekeinek megfelelően). És bizony akadtak előadók, akik Kornai hiányanalízisét gondolták tovább (mint például az amerikai, de klasszikus osztrák gondolkodók nyomdokán alkotó Peter Boettke), aki szerint a puha költségvetési korlát leginkább a nonprofit környezetben működő cégek közötti verseny következménye, amelyeket arra használnak, hogy a mindent átható hiányok generálásával monetizálják (pénzben kifejezhetővé tegyék) az állami tulajdonú erőforrások feletti kontrollt.

 
Kornai János
Forrás: mta.hu

Az este során többször is előkerült Kornai gondolati fejlődése, melyet az előadók értékelése szerint is nagy hatású művek és komoly eszmei fordulatok jellemeznek. Erről a teoretikus evolúcióról remek összefoglalást nyújtott a különszám szerkesztője (és többszörös szerzője), a kiváló iráni származású közgazdász, Mehrdad Vahabi (a kizsákmányoló államok működésének kutatója), aki nem csupán az intellektuális pálya állomásait vette sorra, de azt is, mennyire volt fontos Kornai számára Marx idővel múló, illetve az általa is gyakorta idézett osztrák közgazdász-gondolkodó, Hayek mind erősebb hatása. Marx és Hayek Kornai gondolatait is figyelembe vevő átértelmezése kapcsán a folyóiratban még egy külön disputa is kialakult Amartya Sen szintén világhírű (és Nobel-díjas) indiai közgazdász és Kornai között. Sen a mostani konferencián is kifejtette ama nézetét, hogy Marxon nem lehet csak úgy átlépni, ahogy azt Kornai idővel (még bőven a létező szocializmus „fénykorában”) maga is megtette.

A tanulmányok egy másik csoportja Kornai nyomdokain azt vizsgálja, miként kapcsolódnak egymáshoz politikai rendszerek, szabályozási illetve gazdasági koordinációs típusok. Érdekes módon az egyik e szempontból fontos (eredetileg még 2019-ben íródott) Kornai-tanulmány (Frankenstein erkölcsi felelőssége), amely például a Töprengések című idei kötetében is megjelent, bevallottan megihlette a folyóirat szerkesztőit, így azután annak angol változata olvasható a Public Choice különszám nyitóoldalán. Ebben Kornai elemzi vélt felelősségét abban, hogy részben saját tanácsai (elvégre résztvevője volt a kínai reformot is megalapozó híres 1985-ös Bashan-konferenciának), illetve nagy hatású munkássága (mindenekelőtt a Kínában már a nyolcvanas években is űrűn forgatott A hiány) révén ő maga is hozzájárult ahhoz, hogy létrejöjjön a mai modern Kína, no meg annak kiméra rezsimje, az egyre diktatórikusabb, de még kapitalista állam. Az egyik legérdekesebb előadásban Gérard Roland belga közgazdász elemezte azt a kérdést, hogy miért is nem vált Kína demokráciává, dacára a rohamos modernizációnak és kapitalista fejlődésnek. Ennek örvén további felvetésekre is válaszolni kell -

például miért fordul vissza mind több, korábban stabil, de legalábbis ígéretes demokráciának tűnő ország autokratikus irányba (az autokrácia fogalmát éppen Kornai használja például az Orbán-rendszer leírására).

Nos, a kulturális faktorokat is számításba véve (ahogy például Roland teszi) könnyedén adódik a következtetés, hogy a gazdasági fejlődés korántsem biztosan vezet demokráciához – legfeljebb azokban az országokban, amelyek erősebben individualista társadalmakkal bírnak. Ahol viszont erősebb a kollektivizmus, ott leginkább a diktatórikus rendszerbe való beleragadás lesz a tapasztalat, még jó gazdasági teljesítmény mellett is – legfeljebb az egyik autokráciából a másikba való átmenetek izgalmait élvezhetik. Roland kincstári optimistának tűnő jóslata szerint

a demokrácia visszafordulása valószínűleg csak átmeneti lehet az olyan országokban, amelyek individualistább kultúra jellemez – és az egyik térképes illusztráció szerint ide tartozik (még szomszédainkat is megelőzve) Magyarország.

Az már inkább pesszimista vagy talán még inkább realista következtetései közé tartozik, hogy a demokrácia aligha fog győzni a világ jó részén, így azután a különböző uralmi formák tartós együttélésre kényszerülnek.

A konferencia végén röviden maga az ünnepelt Kornai is reagált az elhangzottakra. Záró megjegyzései szerint a komoly történelmi felelősséggel bíró Marx maga is hibáztatható a szocializmus bűneiért és hibáiért, ahogy (idézett pamfletjéhez hűen) saját magát sem tudja felmenteni azért, ami Kínában és annak révén a világ többi részével történt.

(Címlapképünkön: Hszi Csin-ping kínai elnök)

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.