Magyar Narancs: A kormány szerint 2023 a böjt éve. Hány éves böjt lesz ez?
Zsiday Viktor: A magyar gazdaságnak nagyjából 2012-től hátszele volt. Ez volt a hét bő esztendő: a világban nagyon alacsony volt kamatszint, viszonylag stabil volt a gazdasági fellendülés, alacsonyak az energiaárak, nyugalom makrogazdasági fronton, és 2009–2010-től kezdett felpörögni az európai uniós támogatások folyósítása is. Mára szinte az összes faktor, ami a növekedést segítette vagy leállt, vagy egyenesen a visszájára fordult. Valószínűleg a kamatszint magasabban fog stabilizálódni, ez megdrágítja az államadósság finanszírozását, de a vállalatok, a lakosság finanszírozását is. Kevesebb jut beruházásokra, a lakosság nem tud jelzáloghitelt fölvenni. Az energiaárak megnyugodtak, de azért valószínűleg a korábbinál magasabb szinten fognak stabilizálódni. A stabil globális makrogazdasági berendezkedés is töredezni látszik: a nyugati világ és Kína között egyre nő a feszültség. 2012-től 2020/2021-ig Magyarország beállított a munkaerőpiacra több százezer embert dolgozni, ami szintén támogatta a növekedést. De már nem tudunk újabb embereket bevonni, így ez a faktor is kiesett. Azt gondolom, hogy 2023-ban „plusz-mínusz nulla” körül lesz a növekedés. (A költségvetésben a kormány 1,5 százalékos növekedéssel számol – F. SZ. E.) Jogos a kérdés, hogy meddig tart ez a böjt. 2023 nem lesz jó, ezt tudjuk, de az igazi kockázat Magyarország számára az, hogy az utána következő hat–hét évben is viszonylag alacsony növekedésű pályán maradunk, és éves szinten 1–2 százalékos növekedés lesz.
MN: Ehhez képest a kormány 2024-re már 4,3 százalékos növekedést prognosztizál.
ZSV: Amikor beesik a gazdaság, könnyebben visszapattan, de a 2023-tól 2030-ig tartó időszakban nehezen látom az éves 2 százaléknál nagyobb növekedést. A másik félelmem, hogy beragadunk egy magas, egy számjegyű inflációs környezetbe, ami a hozzánk hasonló fejlődő országokban elég gyakori nagy fellendülés után. Túlpörgetik a gazdaságot, fölmegy az infláció, próbálják ezt egy kicsit lenyomni. De sokkal könnyebb az inflációt lenyomni 20 százalékról 6–8 százalékra, mint onnan visszaterelni abba a 2–3 százalékos sávba, ami kellene az árstabilitáshoz. Attól tartok, hogy a gazdaságpolitika alapvetése ezt nagyon nehézzé teszi.
MN: Az infláció 25 százalék környékén tetőzött. Az államnak nem jó a magasan beragadt, de azért kordában tartható infláció? Az adósságot így ki tudja nőni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
