Légkondicionálót mindenki látott már: nyaranként a zárt térben a külső környezetnél alacsonyabb hőmérsékletet képes teremteni. Hűvösebb hónapokban ugyanezzel a berendezéssel jó esetben akár fűteni is tudunk, ha alkalmas arra is, hogy magasabb hőmérsékletet hozzon létre, mint a környezet – de azért ne felejtsük el, sokkal több energia kell a külső mínusz 1 Celsius-fokhoz képest biztosítani a belső 20 fokot, mint mondjuk 30-ról 25-re hűteni a lakást.
Hogy megy be
Történetük során a klímaberendezéseket azért tipikusan hűtésre használták, fűtési képességük kiaknázása csak az utóbbi években került előtérbe. Légkondit nem csak épületekben, lakásokban vagy azok helyiségeiben találunk; egy zárt utasterű jármű ma már szinte elképzelhetetlen klímaberendezés nélkül, bár mindannyian utaztunk már a spártai kivitelezésű 3-as túlélő metrón.
A klímaberendezések afféle hőszivattyúk, amelyek könnyen párolgó, zárt csőrendszerben keringtetett folyadék segítségével közvetítik a hőenergiát egyik térrészből a másikba. A klímaberendezés ideáltipikusan egy kültéri és egy beltéri egységből ál, amelyeket szigetelt rézcsövek kötnek össze: itt áramlik a hűtőközeg, mely lehet valamiféle klórozott-fluorozott szénhidrogén, amelyről hol az derül ki, hogy az ózonrétegbe vág méretes lyukat, hol az, hogy sajnálatos módon mérgező anyaggá alakul hő hatására (már ha előbb be nem lobban). Helyenként (például autókban) szén-dioxidot, propánt, propilént, ipari méretű hűtőberendezésekben ammóniát és más anyagokat is alkalmaznak.
Egy rendes otthoni klímaberendezés lelke a párologtató: itt a hűtőközeg elpárolog, hőt von el a ventilátorral átmozgatott beltéri levegőből, amelyet így jól le is hűt. És közben ki is szárítja, hiszen a beáramló beltéri párás levegőből lecsapódik a nedvesség egy része, s az egy külön csövön kivezetve végül éppen a fejünkre fog csöpögni, amikor elsétálunk a kültéri egység alatt. A klímaberendezésben ezen kívül mindig akad egy kompresszor, amely az éppen gáz halmazállapotú hűtőközeget összesűríti, növelve annak nyomását és hőmérsékletét, meg egy kondenzátor, ahol a hűtőközeg hőt ad le a hozzá képest hidegebb kültéri levegőnek. Közben lecsapódik (kondenzálódik) és folyadékká alakul, azután útba ejt egy expanziós szelepet, amely szabályozza a hűtőközeg áramlását és nyomását – lényeges, hogy a hűtőközeg nyomása és hőmérséklete csökkenjen, mielőtt visszatérne a párologtatóba.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
