Történt ma pár mérsékelten érdekes dolog a magyar belpolitikában, de ha valami, akkor egy súlyos európai légi katasztrófa uralta a keddi híreket:
| ||
Az egyébként megbízhatónak, biztonságosnak megismert Germanwings Düsseldorf és Barcelona között közlekedő járata ugyanis ma délután egy hegynek csapódott a francia Alpokban; a gépen 150 ember utazott: spanyol és német állampolgárok (köztük, hogy teljes legyen a horror, egy teljes gimnáziumi osztály); túlélőket nem fognak találni, a helyszínen köröző helikopterek felvételei szerint a gép apró darabokra robbant szét a becsapódás után. A repülőgép állítólag jó állapotban volt a felszállás előtt, terrorcselekményre pedig egyelőre nem utalnak jelek. Holnap talán majd többet tudunk.
Ami pedig a szánalmas magyar belpolt illeti: ma két magas beosztású fidesznyik is hosszú és borzalmasan unalmas interjúkban intézett szózatot a magyar nemzethez. Szijjártó Péter külügyminiszter az Indexben beszélt. A cselédlelkű, medencekedvelő figura igazán érdekes kijelentéseinek száma az interjúban: nulla. Kicsit bővebben: a miniszterelnökkel soha nincs vita, Amerikával és az EU-val kemény, de igazságos a viszonyunk, a keleti nyitás tök jó buli, a teremfocis csapattársak betuszkolása a minisztériumba pedig oda-vissza rendben van. Még bővebben itt tudják elolvasni – de szerintünk egyáltalán nem érdemes erre pazarolni a drága időt.
Balog Zoltán erőforrás-miniszter pedig a Mandinernek prédikált hosszan és Szijjártónál úgy két fokkal érdekesebben. A legszánalmasabb talán az, hogy Balog nem a pártot, hanem a szavazótábort vádolja ellustulással, de nem rossz a Jobbik feltörésére adott reakciója sem, amelyet Balog nagyjából egy 4 hetes spániel szellemi színvonalán valósított meg, így ezt betűhíven idézzük:
„Ha tehát összeadjuk a Jobbik eredményeit és a miénket, azt pedig összehasonlítjuk azzal, ami tíz évvel ezelőtt volt Magyarországon, hatalmas változást látunk. Valódi jobboldali fordulatot. (…) A Jobbik megerősödése persze nem siker. Az a mi bírálatunk.”
Megtudhatjuk még az ébren álmodó Balogtól, hogy Simicskát „az elvek” miatt szorítják ki a hatalom köreiből, de a legjobb az, amikor a riporter megkérdezi a véleményét a milliárdokból összetákolt új köztévé pancserkodásairól. Erre Balog ugyanis annyit bír mondani, hogy „nem nézek tévét” – amelyért ezúton arany Dávid Ibolya-díjat szavazunk meg a papminiszternek. Dicsértessék!
Ja, igen: az megvolt pár napja, hogy végre valami jót, egy kis áfacsökkentést tervez a kormány? Kár volt beleélnie magát bárkinek is, mert egyáltalán nem lesz áfacsökkentés.
Aztán volt még az, hogy egy eddig is nettó neonácinak megismert jobbikosról újból kiderült, hogy nedves álmaiban minden bizonnyal egy kiéhezett Einsatzgruppét irányítgat legszívesebben valahol a napsütötte, véráztatta keleti fronton. Ez hír, csak nem újdonság, de aki hányni akar egy jót, azért feltétlenül olvassa el a 444 beszámolóját itt.
Pozitív hazai hírek csak a magyar irodalom tájáról érkeztek ma. Krasznahorkai Lászlót jelölték a rangos nemzetközi Booker-díjra, Péterfy Gergely pedig Aegon-díjat kapott Kitömött barbár című regényéért. Mindkettő jelentős és teljességgel megérdemelt elismerés, becsüljük meg az ilyet.
A nap hőse díjat pedig Angelina Jolie kapja tőlünk, aki a New York Timesban számolt be arról, hogy két évvel melleinek eltávolíttatása után most (szintén a rákkockázat miatt) a petefészkét és a petevezetékeit is eltávolíttatta. Azt, hogy egy közismert ember (és a tárgytól egyáltalán nem függetlenül: egy konkrét szexszimbólum) nyilvánosság elé vonulása mennyire sokat számíthat azoknak, akik az ilyesféle, vitathatatlanul radikális beavatkozással jó eséllyel elkerülhetnek egy genetikailag kódolt, gyógyíthatatlan betegséget, aligha szükséges hosszasan indokolni. Bátor, okos és további fontos vitákra ingerlő gesztus, bárcsak itthon is ilyenekről adhatnánk nap mint nap hírt.
