Balog Zoltán nem ért a focihoz

  • narancs.hu
  • 2015. március 24.

Hírnarancs

A súlyos európai légi katasztrófa napján játszott még a hírekben Szijjártó és Balog is – de minek? Ilyenkor már csak a magyar írókban és Angelina Jolie-ban lehet bízni.

Történt ma pár mérsékelten érdekes dolog a magyar belpolitikában, de ha valami, akkor egy súlyos európai légi katasztrófa uralta a keddi híreket:

false

Az egyébként megbízhatónak, biztonságosnak megismert Germanwings Düsseldorf és Barcelona között közlekedő járata ugyanis ma délután egy hegynek csapódott a francia Alpokban; a gépen 150 ember utazott: spanyol és német állampolgárok (köztük, hogy teljes legyen a horror, egy teljes gimnáziumi osztály); túlélőket nem fognak találni, a helyszínen köröző helikopterek felvételei szerint a gép apró darabokra robbant szét a becsapódás után. A repülőgép állítólag jó állapotban volt a felszállás előtt, terrorcselekményre pedig egyelőre nem utalnak jelek. Holnap talán majd többet tudunk.

Ami pedig a szánalmas magyar belpolt illeti: ma két magas beosztású fidesznyik is hosszú és borzalmasan unalmas interjúkban intézett szózatot a magyar nemzethez. Szijjártó Péter külügyminiszter az Indexben beszélt. A cselédlelkű, medencekedvelő figura igazán érdekes kijelentéseinek száma az interjúban: nulla. Kicsit bővebben: a miniszterelnökkel soha nincs vita, Amerikával és az EU-val kemény, de igazságos a viszonyunk, a keleti nyitás tök jó buli, a teremfocis csapattársak betuszkolása a minisztériumba pedig oda-vissza rendben van. Még bővebben itt tudják elolvasni – de szerintünk egyáltalán nem érdemes erre pazarolni a drága időt.

Balog Zoltán erőforrás-miniszter pedig a Mandinernek prédikált hosszan és Szijjártónál úgy két fokkal érdekesebben. A legszánalmasabb talán az, hogy Balog nem a pártot, hanem a szavazótábort vádolja ellustulással, de nem rossz a Jobbik feltörésére adott reakciója sem, amelyet Balog nagyjából egy 4 hetes spániel szellemi színvonalán valósított meg, így ezt betűhíven idézzük:

„Ha tehát összeadjuk a Jobbik eredményeit és a miénket, azt pedig összehasonlítjuk azzal, ami tíz évvel ezelőtt volt Magyarországon, hatalmas változást látunk. Valódi jobboldali fordulatot. (…) A Jobbik megerősödése persze nem siker. Az a mi bírálatunk.”

Megtudhatjuk még az ébren álmodó Balogtól, hogy Simicskát „az elvek” miatt szorítják ki a hatalom köreiből, de a legjobb az, amikor a riporter megkérdezi a véleményét a milliárdokból összetákolt új köztévé pancserkodásairól. Erre Balog ugyanis annyit bír mondani, hogy „nem nézek tévét” – amelyért ezúton arany Dávid Ibolya-díjat szavazunk meg a papminiszternek. Dicsértessék!

Ja, igen: az megvolt pár napja, hogy végre valami jót, egy kis áfacsökkentést tervez a kormány? Kár volt beleélnie magát bárkinek is, mert egyáltalán nem lesz áfacsökkentés.

Aztán volt még az, hogy egy eddig is nettó neonácinak megismert jobbikosról újból kiderült, hogy nedves álmaiban minden bizonnyal egy kiéhezett Einsatzgruppét irányítgat legszívesebben valahol a napsütötte, véráztatta keleti fronton. Ez hír, csak nem újdonság, de aki hányni akar egy jót, azért feltétlenül olvassa el a 444 beszámolóját itt.

Pozitív hazai hírek csak a magyar irodalom tájáról érkeztek ma. Krasznahorkai Lászlót jelölték a rangos nemzetközi Booker-díjra, Péterfy Gergely pedig Aegon-díjat kapott Kitömött barbár című regényéért. Mindkettő jelentős és teljességgel megérdemelt elismerés, becsüljük meg az ilyet.

A nap hőse díjat pedig Angelina Jolie kapja tőlünk, aki a New York Timesban számolt be arról, hogy két évvel melleinek eltávolíttatása után most (szintén a rákkockázat miatt) a petefészkét és a petevezetékeit is eltávolíttatta. Azt, hogy egy közismert ember (és a tárgytól egyáltalán nem függetlenül: egy konkrét szexszimbólum) nyilvánosság elé vonulása mennyire sokat számíthat azoknak, akik az ilyesféle, vitathatatlanul radikális beavatkozással jó eséllyel elkerülhetnek egy genetikailag kódolt, gyógyíthatatlan betegséget, aligha szükséges hosszasan indokolni. Bátor, okos és további fontos vitákra ingerlő gesztus, bárcsak itthon is ilyenekről adhatnánk nap mint nap hírt.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.