Tévé

A bájgúnár – Berki Krisztián for president!

FEM3 Café

Interaktív

A fickó, aki élő adásban kövérezi le női műsorvezető társát, s aki a legnevetségesebb dürrögéssel fordul... megnéztük a FEM3 Cafét, nos, egy igazi csoda volt.

Uborkaszezon van, s ilyenkor a kereskedelmi tévék ismétlőválogatások dömpingjét zúdítják a nézőkre, a kritikus pedig kényszerűségből olyan csatornákra is átkapcsol, amelyeket máskor mondhatni életvitelszerűen hanyagolni szokott.

Például a TV2 női mellékcsatornáját, a „Csajban nagy!” egetverő szlogenjével futó FEM3-at, ahol hétköznap délelőttönként most annak a „javát” ismétlik, ami a megelőző pár hónap hétköznap délelőttjein ugyanitt egyszer már adásba került. Az oly jól, sőt unásig ismert csevegős magazinműsor szabványa valósul meg itt napra nap: csatornasztárok reklámbeszélgetéseivel, félsikerű főzőcskézésekkel, szépség- meg egészségtippekkel, valamint a stúdióban playbackre tátogó énekesekkel.

false

 

Fotó: Facebook

Egyedi jellegzetességet leginkább talán abban fedezhetünk fel, hogy a FEM3 Café átkötési szüneteiben olykor fölbukkan egy-egy idézetszpot. Az idézetek eredete hol kétes, hol kérdéses, de a kiválasztásuk jószerint mindig tévedhetetlenül rossz ízléssel történt. „Az élet olyan, mint a főzés. Minden attól függ, hogy mit, mikor és hogyan keverünk az ételhez. Néha a receptet követjük, néha viszont rögtönzünk.” Ez még csupáncsak iránytalanul üres „életigazság”, ám az alábbi, állítólag a Született feleségek című sorozatból kiragadott idézet már picit ijesztő: „Egy barát támogat, ha megaláztatás ér. Egy jó barát úgy tesz, mintha nem történt volna semmi.” Vajon a női közönség számára hasznos információkat ígérő műsor valóban dicséretesebbnek ítéli a segítségnél a félrenézést? S a műsorban, ahol leltárszerűen elhangzanak mind a nőméltató közhelyek (pl. „a nő a család karmestere”), mit kezdjünk azzal a műsorvezetői vélekedéssel, miszerint sok kislány fiús, „de ez nem baj, később majd kialakul…”?

Az utolsó idézet Berki Krisztián szájából való, s alkalmasint az ő szerepeltetése a FEM3 Café másik riasztó jellegzetessége. Az életművész, aki zajos és üres létezésének homonímiájával feszélyezi napjaink egyik legrokonszenvesebb hazai sportolóját, mintha eleven cáfolata lenne annak, hogy a csatorna a nők kegyeit keresné délelőtti magazinműsorával. A fickó, aki élő adásban kövérezi le női műsorvezető társát, s aki a legnevetségesebb dürrögéssel fordul a csinosnak ítélt hölgyek felé, beválna bármely illemtankönyv illusztrációja gyanánt, természetesen a riasztó neveletlenségek szakaszában. Ám huzamosabban szemlélve Berki szereplését, könnyen fölismerhetővé válik a tény, hogy amint a papírmasé aranyrudakat ajándékozgató multimilliomos megpróbál elfogadhatóbban viselkedni – azonnal szinte láthatatlanná lesz. Személyiség és szakértelem híján ugyanis mindössze esetlen, bár lelkes amatőrnek hat Berki a félre- és kinézések ijesztő mennyiségével, inadekvát kérdéseivel, no meg az egyszerre csupán egyvalamire, leg­inkább mellkasának pozicionálására összpontosító jelenlétével. Hozzá képest műsorvezető társa, a komoly szakmai alázatot tanúsító Czippán Anett maga a szolid profizmus, bár az jószerint megmagyarázhatatlan, hogy neki viszont miért is kell kiskutyástól ülnie a stúdióban. Ez a blöki nyughatatlan csatangolásával rendre káoszhoz közeli helyzeteket teremt, s még az adásválogatásban feltűnő remek és angyali nyugalmú kardiológus szakembert is majdnem megzavarta. Persze csak majdnem, hiszen a doktor urat még a kutyánál is indokolatlanabb jelenlétű Berki Krisztián se tudta kizökkenteni a nyugalmából.

FEM3, július 2.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.