Egy hét kultúra 2022/23.

  • Narancs
  • 2022. június 8.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt

ELISMERÉS Utazó tárlatot indít Die Form der Frei­heit: Internationale Abstraktion nach 1945 címen a postdami Museum Barberini, a bécsi Albertina és az oslói Munchmuseet. A kiállításra az absztrakt expresszionizmus legnagyobbjainak műveit válogatták össze, a válogatásba pedig két magyar művész, Reigl Judit és Hantai Simon alkotásait is beválogatták. Az elsőként (június 4. és szeptember 22. között) Postdamban látható tárlat célja az 1940-es évek közepétől a hidegháború végéig tartó időszak középpontba állítása, illetve az absztrakt expresszionizmus és az úgynevezett informalizmus kapcsolatának bemutatása. A tárlaton többek közt Joan Mitchell, Mark Rothko, Jackson Pollock, Georges Mathieu, K.O. Götz és Pierre Soulages alkotásait is kiállítják. A 80 éves kora után világhírűvé vált Reigl Juditnak két művét, az ikonikus Dominancia-Központ című 1958-as festményét és az 1956-os Villám című, közel kétméteres, a párizsi Centre Pompidou-tól kölcsönzött alkotását láthatja a nagyközönség. Az összesen közel 100 művet felvonultató tárlat októberben érkezik majd Bécsbe, utolsó állomása pedig Oslo lesz.

 

FELTÁRÁS Szakkara még mindig meg tudja lepni a kutatókat. Május utolsó napjaiban az egyiptomi idegenforgalmi és régészeti minisztérium közölte, hogy a területen dolgozó régészek több száz ókori sírt tártak fel, amelyekből 250 koporsó és 150 kis bronz isten- és istennőszobor került elő. A feltárt leletek közt például egy szisztrum nevű hangszer és egy Isis istennőnek szóló rituálékhoz használt bronz edénygyűjtemény is található. A körülbelül 2500 éves leletegyüttesből 35 jó állapotban fennmaradt festett fakoporsót már be is mutattak az ásatáson, ezekben a múmiák mellett számos amulettet is találtak. Sőt az egyik szarkofágból egy ritka, 9 méter hosszú papirusztekercs került elő, amely a kutatók szerint a Halottak könyvéből vett részleteket tartalmazhat. A leleteket várhatóan már az idén kiállítják a gízai nagy piramis közelében levő Nagy Egyiptomi Múzeumban (Grand Egyptian Museum).

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.