Egy hét kultúra 2022/31.

  • Narancs
  • 2022. augusztus 3.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

SZÍNFOLT Rendhagyó módon értelmezi újra az ókori görög és római szobrászatot a New York-i Metropolitan Museum legújabb kiállítása. A Chroma: Ancient Sculpture in Color című tárlat arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a monokróm, letisztultsággal azonosított ókori esztétika valójában egy a későbbi korok által konstruált kép, a szobrok ugyanis egykor vélhetően gazdagon festettek voltak. A kutatások szerint a szobrok színei akkortájt tűnhettek el, amikor a nyugati múzeumok gyűjteményei befogadták ezeket az alkotásokat, és a restaurátorok a tiszta forma iránti tiszteletből egyszerűen megtisztították a műalkotásokat a festékmaradványoktól. A modern kutatások azonban lehetővé tették, hogy azonosíthatók legyenek az évezredekkel ezelőtti színezések, ezeknek a rekonstrukcióknak az eredményeit mutatja most be a múzeum. A kiállítás július 5-től egészen március 23-ig tart, de annak sem kell elszomorodnia, aki ekkor éppen nem jut el a tengerentúlra, a Met honlapján ugyanis megtekinthető a kiállítás teljes anyaga a polikróm rekonstrukciókkal együtt.

 

LELET Egy négyszáz éves hajó roncsai kerültek elő az észak-németországi Trave folyó medrében. Az 1600-as évekből származó vízi járműre, amely körülbelül 20 méter hosszú és 8 méter széles, egy hajózhatósági medervizsgálat során bukkantak rá. A felfedezés a kutatókat is meglepte, ráadásul a roncs rakterében több mint 150 hordót is találtak. Egyelőre a hajóról annyit tudni, hogy egy a korában hagyományos kereskedőhajó lehetett, amely Lübeckbe tartott. Az első mintavételek alapján úgy tűnik, hogy égetett meszet szállíthatott, amely a kor fontos építőanyagai közé tartozott. A hajó azonban léket kapott és elsüllyedt, jelenleg pedig részben az iszapba süllyedve, 11 méter mélyen várja a további feltárásokat. A kutatók tervei szerint a roncsot még ez év végén kiemelik a folyóból.

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.