Egy hét kultúra 2022/48.

  • Narancs
  • 2022. november 30.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

MENTÉS Az ukrán modernizmus képeiből nyitott kiállítást november 29-én a madridi Museo Nacional Thyssen-Bornemisza. Az In the Eye of the Storm: Modernism in Ukraine, 1900–1930s című tárlat a 20. század első évtizedeiben magának utat törő figuratív művészet, futurizmus és konstruktivizmus alkotásait vonultatja fel. A kvázi politikai kiállásként értelmezhető művek egy olyan korszakban születtek, amikor Ukrajnára éppen az összeomló birodalmak, az első világháború, az 1917-es forradalmak és az azt követő ukrán függetlenségi háború (1917–1921), valamint Szovjet-Ukrajna megalakulásának árnyéka vetült. Az országban kegyetlen sztálini elnyomás uralkodott, az ukrán értelmiség számtalan tagját, írókat, színházigazgatókat, művészeket végeztek ki, 1932-ben pedig a holodomor, a szovjet vezetés által mesterségesen generált éhínség az ukrán lakosság millióinak életét követelte. A kaotikus társadalmi és szociális viszonyok közepette mégis egy rendkívül kreatív és izgalmas modernista festészet bontakozott ki, amelynek műveit sokáig az orosz politikai nyomás miatt elzárva, raktárakban kellett őrizni. Most ezen képeknek egy válogatott gyűjteményét állítják ki Madridban, ám a kiállítás megszervezése korántsem volt egyszerű. Az Ukrajnából kölcsönzött hetven képet ugyanis néhány hete, épp Kijiv aktív bombázásának időszakában szállították – gyakorlatilag menekítették – ki az országból teherautókon. A művek szállítására a háborús körülmények miatt egyetlen társaság sem vállalt biztosítást. Végül a majdnem egy hétig tartó út után a képek sikeresen megérkeztek Spanyolországba, ahol egészen 2023 áprilisáig lesznek kiállítva. A tárlat következő állomása Kölnben lesz.

 

TITOK Közel ötszáz év után sikerült megfejteni azt a titkosírással kelt levelet, amelyet V. Károly spanyol király, német-római császár írt franciaországi nagykövetének 1547-ben. A mintegy százhúsz szimbólum kombinálásával létrehozott üzenet dekódolásán a Loria (Laboratoire Lorrain de Recherche en Informatique et ses Applications) és az Université Picardie Jules Verne kódfejtői dolgoztak, akik előbb elvégezték a szimbólumok csoportosítását, majd az ismétlődő kombinációk detektálását. A szakértők elmondása szerint a kód feltörését nemcsak maga a bonyolult kódrendszer nehezítette, hanem az is, hogy V. Károly a kíváncsiskodók félrevezetésére üres, jelentés nélküli szimbólumokat is használt a szövegben. Az immár megfejtett dokumentum nem érdektelen a történészek számára, ugyanis izgalmas adalékokkal árnyalja, milyen is volt a francia királyság és a Német-római Birodalom közötti kapcsolat a korszakban. A levélből például kiderül, hogy egy évvel a megkötött békeszerződés után is bizalmatlanság és feszültség uralkodott a két ország között, sőt, a levél utal egy állítólagos összeesküvésre is, amelynek célja egy V. Károly elleni merénylet lehetett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.