KUTYA A csernobili zónában élő kutyák genomja erősen különbözik a sugárszennyezettségtől mentes kelet-európai területeken, szintén kóborló életmódot folytató fajtársakétól – erre jutott az a kutatás, amelyet a US National Human Genome Research Institute munkatársai folytattak Ukrajnában az orosz katonai inváziót megelőző években, és amelyről a Science Advances számolt be. A kutatók még 2017 és 2019 között a zónában (az atomerőmű területén, a lakatlan városokban, illetve a környező erdőségekben) élő kóbor kutyáktól vettek vérmintákat, és ezek összehasonlító genetikai elemzésével jutottak a fenti következtetésekre. Egyelőre még nem egyértelmű, hogy a vizsgálatok során feltárt jelentős különbségeket maga a folyamatosan jelen lévő, alacsony intenzitású ionizáló sugárzás okozta-e, vagy esetleg az, hogy bizonyos genetikai jellemzőkkel rendelkező egyedek nagyobb valószínűséggel élték túl a katasztrófát és örökítették tovább génjeiket – a lezárt zóna kutyapopulációjában kialakult sajátos beltenyészet keretei között. A vizsgált egyedek ugyan egytől egyig keverékek voltak, ám haplocsoportos vizsgálat révén a kutatók azt is megállapították, hogy a legnagyobb arányban a fajtatiszta német juhászokkal mutatnak genetikai rokonságot. A kutatócsoport a csernobili kutyák most azonosított genomját az atomerőmű-katasztrófa előtt gyűjtött kutyaminták genomjával is össze kívánja hasonlítani. Az említett genomkutató intézet munkatársai szerint az eredmények segíthetnek azonosítani a magasabb sugárterhelésnek ellenálló, a biológiai védelem kifejlesztése szempontjából fontos genetikai variánsokat.
VILLÁM A globálisan emelkedő átlaghőmérsékletek közvetve tovább növelhetik a természeti tüzek kockázatát – állítja a Nature Communicationsben frissen közölt tanulmány, amelynek szerzői az átlagosnál hosszabb élettartamú villámok gyakoriságának növekedését vizsgálták műholdas adatok alapján. A kutatók úgy találták, hogy az átlaghőmérsékletben tapasztalható 1 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés 10 százalékkal növeli a hosszabb élettartamú villámok kialakulásának esélyét, márpedig éppen az ilyen villámok azok, amelyek sokkal több töltést vezetnek el és ezzel több energiát továbbítanak, ezáltal nagyobb a valószínűsége annak is, hogy a nyomukban természeti tüzek alakuljanak ki – különösen akkor, ha a villámtevékenységet nem kíséri csapadék (száraz villám). A kutatók szerint már most is másodpercenként 3 ilyen nagy energiájú villámcsapással számolhatunk, de ez a szám legkésőbb 2090-re 4-re nőhet. Francisco Javier Pérez-Invernón és kutatótársai korábban gyűjtött adatok alapján azt is megvizsgálták, mekkora arányban felelősek a hosszabb élettartamú (azaz akár a 3 másodpercet is elérő) villámok a természeti tüzekért: eredményeik szerint például az Egyesült Államok nyugati részén a tüzek 90 százalékát ilyen „forró” villámok okozhatták.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
