ÖZÖNVÍZ Rendkívüli áradásokhoz vezetett és többtucatnyi halálos áldozatot követelt az az időben elnyúló, nagy kiterjedésű (mezoskálájú) zivatarrendszer, amely a Perzsa-öböl térségének zömmel száraz klímájú országait (Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Omán) és Irán partvidéki régióit sújtotta. A katasztrófát követően vita robbant ki arról, vajon nem emberi (klímamérnöki) beavatkozás vezetett-e a rendkívüli időjárási epizódhoz. Ahmed Habib meteorológus nyilatkozataiban a heves felhőszakadást az Emírségek által korábban is alkalmazott, kondenzációs magok felhőkbe juttatásán (cloud seeding) alapuló esőcsinálási programjával kapcsolta össze, ám az ország meteorológiai központjának (NCM) vezetője visszautasította a vádakat. Az angol University of Reading tudósai, a program kidolgozói is igyekeztek cáfolni, hogy a felhőcsapolási technológia lenne okolható a heves esőzésért. Szerintük a nagy léptékű konvektív viharrendszert már jó előre megjósolták, egyébként is, ez túl nagy méretű és hosszan tartó volt ahhoz, hogy egy pár óráig hatásos, lokálisan alkalmazható esőcsinálási módszer idézhesse elő.
ÉLET Egy friss kutatási eredmény szerint elképzelhető, hogy becsapódó kozmikus testek segítségével érkezett az élet a Földre, ami igazolná a pánspermia elképzelést. E hipotézis szerint az élet lényegében az egyik bolygóról a másikra vándorol, ami a gazdabolygók ökoszisztémáira is kihatással van – méghozzá oly módon, hogy az akár messziről is észlelhető. Az egyelőre az arXiv preprint adatbázisban olvasható tanulmány kísérletet tesz annak meghatározására, miként azonosíthatjuk a csillagközi utazók jeleit. Ahelyett, hogy a földi életformák párhuzamait keresnénk, a szerzők egy olyan módszert javasolnak, amely az élet hatásainak kimutatására összpontosít. Javaslatuk szerint az exobolygók bizonyos változásait kell megfigyelni, amelyek hasonlóak lehetnek azokhoz a változásokhoz, amelyeket az élet idézett elő a Földön. Például a légköri oxigénszint űrből is megfigyelhető, jelentős növekedése esetleg a kialakult növénytakarónak tulajdonítható. A kutatók egy statisztikai tesztet dolgoztak ki, amelynek alkalmazásával – ha elegendő mennyiségű bolygó tulajdonságát mérik – potenciálisan azonosítani tudják azon közeli bolygók halmazát, amelyek hasonlóan „gyanús” tulajdonságokkal rendelkeznek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
