SZINAPSZIS Magyar tudósok tárták fel, mi történik az idegsejtek közötti kapcsolódási pontokon, a szinapszisokon: a HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete (KOKI) agykutatóinak felfedezéséről szóló tanulmányt (Barti Benjámin doktorandusz, a tanulmány első szerzője grafikájának felhasználásával) a címlapján hozta le a Science Advances. Idegrendszerünkben körülbelül 86 milliárd idegsejt található, amelyek között becslések szerint száztrillió kapcsolódási pont, azaz szinapszis helyezkedik el. Ezeken megy át az elektromos jel, vagyis az ingerület az egyik idegsejtről a másik idegsejtre: az idegsejtek a szinapszisokon keresztül „beszélgetnek” egymással. A szinapszisok eltérő erősségen működnek, a magyar kutatók hasonlata szerint ezt úgy képzelhetjük el, mintha egy hangszórót állítanánk a minimumról akár a legnagyobb hangerőre: egy szinapszis ingerületátadása teljesen meg is szűnhet, majd fokozatosan a legmagasabb szintig emelkedhet. Ezt a „hangerő-szabályozást” negyedszázada vizsgálják az intézetben, ahol a Katona István vezette Molekuláris Neurobiológia Kutatócsoport most újabb nagy előrelépést tett azzal, hogy sikerült megfigyelniük a szabályozásban fontos molekulák pontos mennyiségét és elhelyezkedését a szinapszisokban. A világon először ezt egy ideghálózat egyetlen szinapszisában sikerült megmérni – különleges mikroszkópok segítségével, nanométeres pontossággal.
MARS Hatalmas napvihar érte el a közelmúltban a Marsot, ami felhívja a figyelmet a vörös bolygóra látogató űrhajósokat fenyegető veszélyekre is. A globális mágneses mezővel nem rendelkező, csupán számos, főleg a déli félteként található, esernyőszerű mágneses részmezőkkel bíró Marsot elérő napvihar kiváltó okai a májusban a Nap felszínén kialakuló X osztályú napfáklyák (flerek) voltak, amelyeket koronaanyag-kidobódás (CME) kísért. A bolygó körül keringő szondák és a Curiosity Mars-rover közvetlen „szemtanúi” voltak a napvihar (azaz a bolygót elérő töltött részecskezápor és a Napból érkező sugárzás) drámai hatásának, beleértve a Mars körül kialakult aurórákat is. A Curiosity rover, amely jelenleg a marsi egyenlítőtől délre lévő Gale-krátert kutatja, fekete-fehér képeket készített navigációs kameráival a napvihar idején. A NASA szerint a képeken látható fehér csíkok a Curiosity kameráit eltaláló töltött részecskéket örökítették meg. A Marsot is elérő röntgen- és gammasugárzás, valamint a töltött részecskékből álló plazmaanyag forrása pontosan az a napfoltcsoport volt, amely korábban a Föld felé fordulva bolygónk irányába küldött hasonló „szeretetcsomagokat”. Ennek nyomán még az alacsonyabb földi szélességeken is észlelhetők voltak az auróra (sarki fény) jelenségek. A Nap az elmúlt 12 hónapban növekvő aktivitást mutatott, ráadásul éppen közeledik a 11 éves napciklus maximumához, amely az előrejelzések szerint még ebben az évben bekövetkezik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
