tévéSmaci

Fogoly vagyok, Perdix perdix

  • tévésmaci
  • 2016. augusztus 7.

Interaktív

Ő írta Clint Eastwood Piszkos Harryjének az újráját, A Magnum erejét. Tán ez volt a belépő, mert benne volt ugyan előtte is valaminek a forgatókönyvében, de az szóra sem érdemes. Harrynk másodszor is simán teljesítette a küldetését, s az őt megformáló művész annyira elégedett lehetett, hogy a következő évre időzített fellépését, egy vígjátékot a lendületes marhaságok kategóriájából már szőröstül-bőröstül rábízta a szerzőre. A Villám és Fürgelábat tehát már nemcsak írta, de meg is rendezte Michael Cimino.

Mellékszál itt, de a Magnum évében Clint Eastwood elkészítette pályája máig legjobb rendezését, A fennsíkok csavargóját. Aztán nem sok minden történt, egészen az 1979-es berlini filmfesztiválig, amikor is jöttek a ruszkik, s ráborították az asztalt a tisztelt egybegyűltekre. S persze a szovjet nyomában mi elügettünk a balfenéken, pedig volt magyar zsűritag, szegény Gábor Pál rögtön csomagol­hatott, s visszavonták a versenyből Kovács András A ménesgazdáját is. Leginkább azért, mert a jó vietkong orosz rulettet játszatott Robert de Niróval A szarvasvadászban. Hiszen a szovjet kultúrdesszant a nyakát is rátette volna, hogy az a genfi dolog mennyire szent volt az észak-vietnami héroszoknak, még a moziban is azzal keltek-feküdtek. Mindeközben a vasöntöde hősei fogságról fogságra élték az életüket, rabok voltak minden világ- és testhelyzetben. Rabjai ukrán szüleik hovatartozásának, apáik szokásainak, szertartásainak, rabjai ezeréves és szerzett szenvedélyeiknek, az italnak és a vadászatnak, rabjai hazájuk, az Amerikai Egyesült Államok minősíthetetlen, vagyis a filmben hál’ istennek nem minősített kormányának, magának a háborúnak, ráadásul még az ellenségnek is, végül minden posztháborús nyavalyának nyilván. Aztán a világbotrányra kisvártatva a világnagybukás következett: máig a filmtörténet legnagyobbjaként tartja számon emlékezetünk legeldugottabb csücske. A mennyország kapujában összefognak a marhabárók a múlt század végi Amerikában, mert ez így nem mehet tovább. Tenni kell valamit a kelet-európai bevándorlók ellen, mondjuk, lőjük le őket, hiszen azok a nyomorultak megművelhetetlen földjeiken szakadatlan dolgozva sem termelik meg a betevőrevalót, ezért lopkodják a marhákat, és még az állam sem tesz semmit, legfeljebb hallgatólagosan beleegyezik egy kiadósabb proskripcióba. Védjük meg magunkat, fogadjunk fegyvereseket, kik ötven dollár fejpénzért kiirtják a sok nyomorultat. Lőni őket halomra mind, mindjárt az elején rögtön egy Mihál Kovács nevűt, mert épp csak kanyarintott a lopott baromból, és máris golyó vitte pokolra. Ja, Michael Cimino látott valamit a jövőből is. Talán őt is látja majd a jövő. Most mindenesetre kiszállt.

Pénteken (8-án) Scott Eastwood jön el az HBO-ra, hogy beleszerelmesedjen a Hosszú utazás alkalmával valakibe. Szerencsére nem Oona Chaplinbe, bár ő is fellép a filmben.

Szombaton a Cinemax adja este 8-tól a Háború a háborúról c. 2002-es műremeket, amit azért szeretünk, mert Michael Gambon alakítja benne Lyndon B. Johnsont. E heti találós kérdésünk tehát az, hogy ön kivel játszatná London B. Johnsont? Aki nyer, kiléphet az EU-ból.

Vasárnap seckojedno mi lesz, mindenki úgyis az NSZK–Walest nézi.

Hétfőn a köz szemérmére tekintettel éjjel negyed kettőkor adja a Duna tévé A köz szemérme című 1976-os olasz filmet, melyben Alberto Sordi valakinek a szeméremszőrzetéről ábrándozik ragyogó pofával. Délben volt a Filmboxon a 9-es terv az űrből, állítólag a világ legrosszabb filmje, de szerintem Amerikában nem látták a Szindbádot. Esetleg, ha fordítva történik minden, s abban játszik Zoltán, ebben meg Béla, más lett volna minden, képzeljük el Lugosit, amint kanalazza a kelléklevest… Az HBO este nyolckor kezdi a pakisztáni származású családon belüli taxitolvaj szép történetét megéneklő Aznap éjjelt.

Szerdán jön el a mi időnk, a Tv2 21.20-kor a Vissza a jövőbent, konkurenciát állítva ekképpen a Dunának, ami a 20 órát adja. Ezért mondjuk hát együtt a Dunával, hogy köszárpi, köszárpi. Tévé iz broáf.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.