Rádió

Határ a csillagos ég!

Űrügyi műsor a Spirit FM-en

Interaktív

Amikor legutóbb belehallgattunk a Spirit FM kínálatába, a vizsgált produktumról azt jegyeztük fel, hogy „kábé ez a műsor volt mindannak az alja, amihez eddig jegyzetíróként szerencsénk volt”.

(lásd: Kínavallatás, Magyar Narancs, 2021. május 13.),

A Kínai Kommunista Párt propaganda­adásának nagyjából leplezetlen továbbadása a Hit Gyülekezetéhez tartozó kör irányította csatornán még akkor is kultúrsokként hatott, ha amúgy felkészültnek éreztük magunkat a magyar éter morbiditásaira. De hát kit érdekelnek az efféle aggályok? A rádió vezetőit aligha, a pekingi konzervműsor ma is fut, feltételezhetően konkrét banki számsorra fordítható okok miatt.

Némi óvatossággal közelítettünk hát a műsorkínálatukhoz, s mint hamar kiderült, nem is indokolatlanul. Régebben az InfoRádiót cinkeltük mindig azzal, hogy kizárólag (na jó, az Arénát leszámítva) szponzorált műsoraik vannak, s ennek megfelelően erős gyanakvással érdemes kezelnünk, amit egy-egy magazinban hallunk. Ha egy oktatási műsort az Emberi Erőforrások Minisztériuma, egy úszásról szólót a sportági szövetség, egy külpolitikait pedig a külügy finanszíroz, felmerülhet, hogy propagandaterméket hallunk. Hasonló a szituáció a Spiritnél is. A kínai kommunista rádió vendégszereplése mellett van itt Izraelről szóló műsor, amelyet az izraeli nagykövetség készít, katonai magazin, amelyet a honvédség fejlesztésének népszerűsítésére hoztak létre (első vendég: Maróth Gáspár), illetve a kedvencünk, a Magyarország segít. Igen, ez a Hungary Helps program számára vásárolt médiafelület, és pontosan arról szól, amire a kedves hallgatók gondolnak: a keresztényüldözésről, a migráns hordákról és hasonló nyalánkságokról. Legutóbb olyan sztárvendéggel, mint az állami finanszírozású villámkörútja végén valóságos Afrika-szakértővé hízó szélsőjobbos propagandista, Bohár Dániel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.