Rádió

Kemény, puha, okos

Kultúrdiplomácia az Arénában

Interaktív

Úgy tűnik, hogy a nemzetközi diplomácia manapság legdivatosabb szakszavai tulajdonképpen ugyanattól az embertől származnak. Joseph Nye, a Harvard Egyetem professzora, nemzetközi hírű politikai elemző definiálta ugyanis a hard power, soft power és smart power fogalmait, azaz a kemény, a puha és az okos erőt. Hogy mindez mit jelent, azt az InfoRádió hallgatói, ha máshonnan nem, egy vasárnap délutáni beszélgetésből biztosan megtudhatták.

Az Aréna azon ritka beszélgetős műsorok közé tartozik, ahol gazdasági, politikai és tudományos szakembereket hallgathatunk nap mint nap, s annak ellenére, hogy a műsor se zenével, se bejátszásokkal nincs "elkönnyítve", mégsem válik unalmassá. Nem mindig a legizgalmasabb délutáni elfoglaltság egy órán keresztül hallgatni aktuális közgazdasági tendenciákról, vagy társadalmi struktúrákról nyilatkozó előadókat, az Aréna műsorvezetői azonban általában egész jól keverik a komoly, analitikus és a lazább, személyes kérdéseket. Így történt ez vasárnap is, amikor Kocsonya Zoltán Bogyay Katalint fogadta a stúdióban.

A nemzetközi politika hagyományos (gazdasági, katonai) eszközei a hard power fogalma alá tartoznak, az UNESCO - melynek Bogyay egyfelől nagykövete, másfelől közgyűlési elnöke - ezzel szemben a soft power alkalmazására építi működését. Ez a puha erő lenne az, amivel az emberek tudatára lehet hatni, tehát a kultúra, a sport és a tudomány tartozik ide. A szervezet alkotmányában ez a cél szerepel: "amíg a háború gondolata az emberek tudatában születik meg, addig mindent el kell követni azért, hogy a béke igénye is megszülessen bennük". Szép-szép, de vajon mire megyünk azzal egy konfliktusban, vagy akár csak egy feszültséggel teli térségben, ha embargó és kilátásba helyezett laposra bombázás helyett az általános emberi értékek védelmére, a világ közös kulturális, eszmei és természeti érdekeire hivatkozunk. Hogy ugyan már, ahelyett, hogy fasírttá lőjük egymást, inkább újítsunk fel közösen egy templomot vagy díszítsünk ki egy falut. Ebből a szempontból a diplomata sem különösebben derűlátó, fel is sorol néhány kudarcot (Etiópia, Darfur), de a lényeg, mondja, s így egyben a legfőbb üzenet egyfajta párbeszéd-kultúra terjesztése. Az UNESCO csak tárgyalni tud, nincs más eszköze, de ezzel a puha erővel, ha nem is látványosan gyors eredményeket, tartósabb lazulást és lassú felzárkózást azért mégis elő lehet idézni.

A beszélgetés tanulságos és izgalmas része, ahol konkrét esetekről hallunk. Miképpen lehet levezényelni egy örmény-azeri megbeszélést (ugye, mintha ehhez Magyarországnak is lenne némi köze) vagy egy orosz-grúzt. Ugyanannyi időt és lehetőséget adni a feleknek, ügyelni arra, hogy egyikük se tudjon túllőni a célon. A legnagyobb változás kétségtelenül Palesztina felvétele volt a tagországok közé (Dél-Szudánnal egyetemben, de arról most kevesebb szó esik). Arafat ugyanis már 1989-ben bejelentkezett, azóta az összes közgyűlési elnök megköszönte ezt, és biztatta a mindenkori palesztin vezetést, hogy most már tényleg, hamarosan. Végül csak 2011-ben, kanadai kezdeményezésre szavazták be őket, és mégsem omlott össze a világ. Viszont az UNESCO majdnem, mivel az USA-ban még érvényben van egy törvény, hogy olyan szervezetet nem támogathatnak, ahol Palesztina hivatalos tag. Így az amerikaiak továbbra is aktívak maradtak, de a tőlük korábban kapott évi hetvenmillió dollárról (a teljes büdzsé negyede) le kellett mondani - na, de Obama ígéri, megoldja sebtiben ezt is.

Szóval a soft power sem mindig vajpuha, mindenesetre a programok tovább futnak, lesz Robert Capa-év, sőt Amrita Sher-Gil-év is, és még Liszt Ferencet is sikerült magyarnak megtartani a német diplomaták ármánykodása ellenére.

Az UNESCO működésének legismertebb része kétségtelenül a világörökségi listák kezelése. Kocsonya és Bogyay beszélgetése is itt válik csak igazán oldottá, előtte enyhén kiselőadás ízű volt a diplomata mondatfűzése. Még Nicole Kidman kalocsai mintás csizmájáról is szó esik. Ráadásul egy újabb városi, illetve falusi legendát is sikerül leleplezni: nem, nem a magyarok vitték fel a listára a solymászatot, hanem az Egyesült Arab Emírségek, de azóta már mi is összejárunk velük. Mi ez, ha nem pozitív kultúrdiplomáciai előrelépés?

Aréna, InfoRádió, január 20.

Neked ajánljuk