Heti mérleg az Echo Tv-ben

Megbékélt szív

  • Solymosi Bálint
  • 2013. február 16.

Interaktív

Vannak szkepticisták, akik ugyan hajlandók fölfedezni egy globális békeközlemény empirikus megalapozását a honi plutokrata média szinte minden programjában, például a Heti mérlegben, e kis hétvégi hibátlanban, ám nem hiszik az ő békéjüket. Miért lendül így előre a békejobb? - ezt kérdik. Az Echo Tv Heti mérlege a hét legfontosabb politikai és gazdasági eseményeinek elemzése Szentesi Zöldi László szerkesztésében, Kúl Bernadett konferálásával. Ahogy ez lenni szokott, néhány párt- és véleményvezér kijelentéseiről vitázó tévéműsorokról vitázó tévéműsorokkal telt az idő az elmúlt héten is, amelyet sikeresnek elkönyvelni egyedül a mostani kormányunk tudhat, és hétre hét, hónapra hónap laza könnyedséggel meg is teszi. Hazánk gazdaságának és politikájának sikeresként való elkönyvelésével nemzetünk lelki békéjét is elhozza egyúttal az ország elitista konzervatív vezetését szolgáló média. Ezek a szkeptikusok a teljes elhülyüléssel, illetve elhülyítéssel azonosítják e szívünkre apelláló békességnek állandó propagálását. Ebből a belső békéből kitekintve természetszerűen minden agresszív támadásnak tűnik; mocskosság és gyűlöletkampány veszi körül hazánkat és kormányunkat. Ami a magyar nemzeten kívül van, nem szeretetteljes és aranyszívű, mint a derék magyar kormány, illetve a rendes magyar ember, azaz a volt és leendő "magyar lelkületű" választó.

A stúdió vécé- és műtőzöld háttérfalának vízszintes sávjában kékítő oldódik afféle rejtett dimenzióként, előtte Kúl Bernadett ül, blézerének hajtókáján rózsaszín virágdísz, kezében a műsorterv, hangjában az érintetlenségig tárgyilagos felkészültség. A műsor ismertetése után az imént vázolt szellemiségnek megfelelően mindjárt a megbocsátással kezd, mármint hogy az MSZP kért bocsánatot a külhoniaktól a friss nemzetpolitikai programjuk kezdeteként. Az egyszerű információ, hogy erről és ennek előzményéről Szili Katalint kérdezik, aki a Szociális Unió Párt elnöke, országgyűlési képviselő, már "szíves közlésnek" minősül; ő nyilatkozik tehát az MSZP ősbűnéről, mely szerint annak idején a külhoniak kettős állampolgársága ellen kampányolt. Annyit Kúl előre megjegyez, a helyzet nem túl biztató, hazaárulónak nevezték Mesterházy Attilát. Mert hát azért mindent nem lehet. Szili Katalinnak különvéleménye volt akkor a szocialista párton belül, ezért van itt a helye, és ha már e spirituális erőkkel rendelkező stúdióban van, akkor elmondja, az MSZP belső megtisztulása szükségszerű, és hogy a nemzeti együvé tartozás szentségét nem lehet kitenni pártpolitikai érdeknek, haszonszerzésnek, hiszen ezzel a nemzeti kohézió erejét tennénk tönkre, és exportálnánk a gyűlöletstruktúrát az érzékeny külhoniaknak. Gyurcsánnyal és sajátságos történelemfelfogásával (Trianon) dettó ez van, ez is a baloldal gyűlöletstruktúrájának jellegzetessége. Békekövet lett hát Szili Katalin, mint ahogy Győrffy Balázs, a Magyar Agrárkamara átmeneti elnöke is az. Ő és az új agrárkamarai törvény gyakorlata majd a magyar agráriumnak teremti meg a békét, aztán a gyümölcsöző kiteljesedést. Eszerint a termelő megfogja a felvásárló kezét, az a feldolgozóét, az a szállítóét és így tovább, aztán legényest táncolnak, már ha mindenki befizette a tagdíjat. Azt várja tudniillik, hogy így háromszázezerre nő a tagok létszáma az Agrárkamarában, mely így áldásosan fejtheti ki köztestületi tevékenységét, mint például Ausztriában. Miért ne hinnénk? Végül is hozzáállás kérdése minden, szívügy kell, hogy legyen a magyar mezőgazdaság, ahogy a magyar kultúra is, "oda kell tennie magát az embernek". Ilyen a magyar kultúra békét hozó nagyasszonya, Jókai Anna, aki nem rest enmagát felmutatni a felvidéki magyaroknak mint a magyar nyelv megőrzőjét, és ki ad annak ápoltságára, akárha magára. Az emberek szomjazzák az értelmes, mondja, beszédet. A legnagyobb gond most az eldurvult, kusza, rosszindulatú beszéd, mindazonáltal a komáromi estjén kézzelfogható volt a szeretet, és ő segíteni akarja és színesíteni a megfáradt embert, megértetni vele, hogy van más is... Ám az erős nemzet és az erős kultúra befogadóvá tesz. Nagy a mi szívünk, akárki meglássa, ha rólunk van szó.

Végül, afféle összekacsintásként, arról esik szó, hogy az Egyesült Királyság miniszterelnöke, a Konzervatív Párt vezére, David Cameron majdan szeretné újratárgyalni a britek EU-tagságának feltételeit, illetve a kilépésükről népszavazást írna ki. A friss felmérések szerint fifti-fifti a kilépést és a maradást támogatók aránya, talán csak nem minket követnek? Ennek az elképzelésnek is a mi csüggedetlen magyar szívünk a növényháza, amelyből kisarjad és kivirágzik a magyar kultúra, amely elhozza a békét. Ez az a szív, amely megnyaraltatja a közmunkásokat.

Echo Tv, január 26.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.