A csókolomos Anettkát vagy Dávid Sándor mesteri koreográfiájú háromszögtáncát sohasem feledhetjük, s ha akár csak egyetlenegyszer is láttuk Bóta Gábor valamelyik műsorát, akkor bizonnyal e tevékeny kulturális újságíró derűs alakja is mélyen bevésődött az emlékezetünkbe. Igaz, ő máig aktív a képernyőn: a Beszélgetés tabuk nélkül immár Bóta Café nevezet alatt a talányos létű FIX Tv-n él tovább, hétről hétre várva a sztárvendégeket és a betelefonálókat. Nézni muszáj.
A kávéházas főcím után rendre egy barátságos téglafal előtt találjuk Bóta Gábort meg soros vendégét, akinek a feje fölé még egy utcai kandelábert is odavetítenek a kávéházi illúziót a végletekig fokozandó. Ebben a közegben terelgeti a beszélgetéseket a műsorvezető, aki mintha örökkön egyfajta vidor eufóriában leledzene: a letörölhetetlen mosoly, a magasban lebegő hang meg a rendszerint fejmagasságba vagy még följebb emelt kezek kevés kétséget hagynak afelől, hogy Bóta Gábor szereti azt, amit csinál. Felszabadultsága persze itt-ott akár technikai problémaként is értelmezhető, hiszen szokott hipergesztikulációja minden közeli kameraállásból messze kinyúlik, túl a legszélesebb képernyő határain.
S mi tagadás, megvesztegető keresetlensége is furcsán hat olykor, például amikor riportalanya helyett (és riportalanya elől) ő maga meséli el annak rég betárazott anekdotáit. „Volt egy barátnőd, akinek volt egy műanyag furulyája” – avatta be legutóbbi vendégét, Rákász Gergely koncertorgonistát és templomos lovagot annak kisdedkori emlékébe, majd a pályaválasztó elhatározást is ő idézte fel interjúalanyának: „apu, anya, én orgonaművész leszek”. A rokonszenves és feltűnően izmos orgonista, aki hajlandó vetítéssel, hiphoppal és még műismertetéssel is közelebb hozni a közönséghez olyan méltatlanul elfeledett remekműveket, mint a Bolero vagy a Kék Duna keringő, azért persze maga is szóhoz jut, s a beszélgetés során még isten meg a tételes vallások témáját is hosszan érinti. Mely témára Bóta ezzel az empatikus fordulattal reagál: „Aha, aha, értem, értem.”
„Ma nagyon sok a rútság, a káosz” – vezeti föl egyik kérdését a műsorvezető, jeléül annak, hogy konstans derűje komoly valóságismerettel párosul. Ami el is kél e beszélgetésben, hiszen máskülönben hogyan értelmezhetné ily avatottan és naprakészen Rákász izompólós megjelenését: „ezzel bevonzod a fiatal csajok egy részét”. S e valóságismeret – valamint Bóta mindig kézre eső Szvjatoszlav Richter-emlékfoszlányai – híján, úgy lehet, talán somolygásba fulladna a Rákász Gergely által felemlített örök, ám mindig a honszeretet által eldöntött dilemma tárgyalása is: vidéki templomokban koncertezzen a művész, vagy inkább „csináljunk egy európai turnét”?
A betelefonálókról majd’ elfeledkeztünk! Bóta műsorának évtizedes hagyománya, hogy minden adásba bekapcsolnak 8-10 telefonálót, akik mindenféle jegyeket nyerhetnek, ha bemondják a vendég valamelyik előadásának, produkciójának a címét. Ettől interaktív az „interaktív portréműsor”, még ha ezúttal az első két betelefonáló töredelmesen megvallja is, hogy a Google segítségével tájékozódott a számára eleddig teljességgel ismeretlen koncertorgonistáról. Utóbb aztán a rajongók is telefont ragadnak, s a legutolsó betelefonáló még helyettünk is szól: „A Jóisten áldja meg a Bóta Gábor urat!”
FIX Tv, augusztus 12.
