Tévé

Kezeket fel!

Bóta Café

Interaktív

Habár a Budapest Tv pár esztendeje – sokunk fájdalmára! – kiszenvedett, emléke máig velünk él.

A csókolomos Anettkát vagy Dávid Sándor mesteri koreográ­fiájú háromszögtáncát sohasem feledhetjük, s ha akár csak egyet­len­egyszer is láttuk Bóta Gábor valamelyik műsorát, akkor bizonnyal e tevékeny kulturális újságíró derűs alakja is mélyen bevésődött az emlékezetünkbe. Igaz, ő máig aktív a képernyőn: a Beszélgetés tabuk nélkül immár Bóta Café nevezet alatt a talányos létű FIX Tv-n él tovább, hétről hétre várva a sztárvendégeket és a betelefonálókat. Nézni muszáj.

A kávéházas főcím után rendre egy barátságos téglafal előtt találjuk Bóta Gábort meg soros vendégét, akinek a feje fölé még egy utcai kandelábert is odavetítenek a kávéházi illúziót a végletekig fokozandó. Ebben a közegben terelgeti a beszélgetéseket a műsorvezető, aki mintha örökkön egyfajta vidor eufóriában leledzene: a letörölhetetlen mosoly, a magasban lebegő hang meg a rendszerint fejmagasságba vagy még följebb emelt kezek kevés kétséget hagynak afelől, hogy Bóta Gábor sze­reti azt, amit csinál. Felszabadultsága persze itt-ott akár technikai problémaként is értelmezhető, hiszen szokott hipergesztikulációja minden közeli kameraállásból messze kinyúlik, túl a legszélesebb képernyő határain.

S mi tagadás, megvesztegető keresetlensége is furcsán hat olykor, például amikor riportalanya helyett (és riportalanya elől) ő maga meséli el annak rég betárazott anekdotáit. „Volt egy barátnőd, akinek volt egy műanyag furulyája” – avatta be legutóbbi vendégét, Rákász Gergely kon­cert­orgonistát és templomos lovagot annak kisdedkori emlékébe, majd a pályaválasztó elhatározást is ő idézte fel interjúalanyának: „apu, anya, én orgonaművész leszek”. A rokonszenves és feltűnően izmos orgonista, aki hajlandó vetítéssel, hiphoppal és még műismertetéssel is közelebb hozni a közönséghez olyan méltatlanul elfeledett remekműveket, mint a Bolero vagy a Kék Duna keringő, azért persze maga is szóhoz jut, s a beszélgetés során még isten meg a tételes val­lások témáját is hosszan érinti. Mely témára Bóta ezzel az empatikus fordulattal reagál: „Aha, aha, értem, értem.”

„Ma nagyon sok a rútság, a ­káosz” – vezeti föl egyik kérdését a műsorvezető, jeléül annak, hogy konstans derűje komoly valóságismerettel párosul. Ami el is kél e beszélgetésben, hiszen máskülönben hogyan értelmezhetné ily avatottan és naprakészen Rákász izompólós megjelenését: „ezzel bevonzod a fiatal csajok egy részét”. S e valóságismeret – valamint Bóta mindig kézre eső Szvjatoszlav Richter-emlékfosz­lányai – híján, úgy lehet, talán somolygásba fulladna a Rákász Gergely által felemlített örök, ám mindig a honszeretet által eldöntött dilemma tárgyalása is: vidéki templomokban koncertezzen a művész, vagy inkább „csináljunk egy európai turnét”?

A betelefonálókról majd’ elfeledkeztünk! Bóta műsorának évtizedes hagyománya, hogy minden adásba bekapcsolnak 8-10 tele­fonálót, akik mindenféle jegyeket nyerhetnek, ha bemondják a vendég valamelyik előadásának, produkciójának a címét. Ettől inter­aktív az „interaktív portréműsor”, még ha ezúttal az első két betelefonáló töredelmesen megvallja is, hogy a Google segítségével tájékozódott a számára eleddig teljességgel ismeretlen koncertorgonistáról. Utóbb aztán a rajongók is telefont ragadnak, s a legutolsó betelefonáló még helyettünk is szól: „A Jóisten áldja meg a Bóta Gábor urat!”

 

FIX Tv, augusztus 12.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.