Kulturált jó estét! - Sznobjektív

Interaktív

Az arcát megborotválták, a haját hátul összefogták egy befőttesgumival, de azért a lényeg nem változott: Puzsér Róbert ugyanaz a handabandázó eleven felkiáltójel, mint mindig.

Csakhogy most végre-valahára saját tévéműsort kapott: egy géptapsokkal és konzervnevetésekkel megszórt „igazságshow-t”, értelemszerűen a HírTv-n. Értelemszerűen, írjuk, mert bár Puzsért az RTL Klub passzírozta be a köztudatba (ezt is köszi, bulvár!), azért a HírTv volt az a csatorna, ahol a nap híreinek késő esti megtárgyalásakor először felfigyelhettünk a rendszerint iránytalanul és egyszersmind mégis oly kiszámíthatóan ágáló sajtómunkásra. Puzsér azóta megjárta a magyar média és a szánalomparádé szokott kis köreit: pereskedett Hajdú Péterrel, filmezte a saját mindennapjait, s persze országnak-világnak vallott a depressziójáról, ezzel is tovább gyarapítva azon önjelölt véleményvezérek sorát, akik a világ összes létező problémájára tudnak egymondatos megoldást kínálni, leszámítva a saját életüket.

Sznobjektív című műsorában most tízes listákat állít össze, hol a magyar popzenét, hol a világtörténelmet a szégyenpadra ültetve. Legutóbb például a „tíz legszemetebb amerikai elnök” volt a téma, a Puzsért is túltódító „régi harcostárs”, Farkas Attila Márton részvételével. A romdíszlethez illően romkocsmai észosztások tenorjában sorjáztak az ítéletek, részben a statáriális bíráskodás, részben az ismert nyuszikavicc szellemében. Vagyis ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért: lehordták itt a beavatkozó elnököket és a be nem avatkozókat úgyszintén, az alig egy hónapig elnökösködő Harrisont és a hidegháborút azért mégiscsak megnyerő Reagant egyaránt.

false

Az értelmesebb, habár a legtöbbször közhelyszerű vélemények úgy váltakoztak e műsorban a bornírt és öntetszelgő baromságokkal, hogy a néző kis idő után egy kölcsönös maszturbálás akaratlan szemtanújának érezhette magát. A tisztátalanság kényelmetlen érzését pedig csak fokozta az értelmiségi szerepkövetelés mellé társított, kötelező lazaságok tömege. Az éppen tárgyalt amerikai elnök ilyesformán természetesen mindig csak fazon, csávó és bunkó lehetett, míg mellékesen és nekifutás nélkül efféle oldott véghatározatokat is elszórtak az egymásra licitáló partnerek: „a John Wayne-filmek önmagukban is köpedékek”. Igaz, az ilyen mondatok még mindig több figyelmet érdemeltek, mint a „politikus mint mosópor” eszme felmutatásától a szimulákrum szó büszke kimondásáig ívelő Trump-elemzés, melyben amúgy az alábbi állítás is bennfoglaltatott: „Trumpra javarészt (!) csalódott demokraták szavaztak”.

Amúgy egyvalami nem kérdéses: Puzsér Róbert szereptévesztése őszinte, ha úgy tetszik, önazonos. Hiszi, hogy van mondanivalója, sőt küldetése is a nyilvános térben, s nem kétséges, műsora elején meggyőződéssel kíván mindig „kulturált jó estét” reménybeli közönségének. A baj ott kezdődik, hogy a kultúra (s egyúttal az értelmiségi lét) alapvető üzemmódja, a nyitottság meg a saját ítéletek folyamatos megkérdőjelezése nemigen érvényesül, s nem is igen sejlik fel a teli szájas harsogásnak szentelt Sznobjektív adásaiban. Ez az igazság, minden show nélkül.

HírTv, november 13.

Neked ajánljuk