Interjú

„Létezik igazság”

Rév István történész, a Blinken OSA Archívum igazgatója

Interaktív

Az intézmény új kiállítását a félelem nélküli beszédről olyan aktuális témák is ihlették, mint a CEU kiebrudalása és az SZFE ellehetetlenítése. A kiállítás kurátorát, a Blinken OSA Archívum igazgatóját kérdeztük.

Magyar Narancs: A kiállítás angol címe Fear­less, amit „rettenthetetlenre” szoktak fordítani. A magyar címe azonban Félelemnélkül, így, egybeírva. Mi az oka a címadásnak?

Rév István: Ez a furcsa helyesírás a görög parrhészia kifejezésre utal, ami félelem nélküli beszédet jelent. Talán Euripidész használta először a drámáiban – többek között az Elektrában. Michel Foucault francia filozófus az utolsó éveiben, 1982–1984 között tartott egyetemi előadásain elemezte a parrhészia fogalmát, illetve azt a magatartást, amit ez a fogalom jelöl.

MN: Hogyan foglalható össze a lényege?

RI: A parrhészia nem bármilyen félelem nélküli beszédre vonatkozik, hiszen sok badarságot is lehet félelem nélkül mondani. A parrhészia a félelem nélkül kimondott igazságot takarja. Antik fogalomként másfajta igazságértelmezés, mint ahogyan ma értelmezzük az igazságot. Csak olyan embert tekintettek félelem nélkül beszélőnek, aki nem hízeleg a hallgatóságának, nem meggyőzni akarja őket, hanem kimondani – saját önbecsülése és a közösség érdekében – azt, amit belső meggyőződéssel igaznak tart.

MN: Ezt hogy értsük?

RI: Az igazság nem adottság, ami ott van a szemünk előtt, csak meg kell látni. Az igazságra rá kell jönni: munkával, körültekintéssel, vitával, önáltatás, önbecsapás nélkül: „valóban igaz-e, amit igaznak gondolok?” Az antikvitás állításait nem tényekkel támasztották alá, az igazságot ott a félelmén túllépő beszélő életvezetése hitelesítette. A Félelemnélkül cím nemcsak az őszinte, hanem az igaz beszédre vonatkozik, amikor a beszélő azt mondja, amit valóban igaznak tud. Akkor is azt mondja, ha ez nem találkozik a többség szándékaival, ha népszerűtlen, és akkor is azt mondja, ha a hatalom szemébe kell mondania az igazságot. Azért félelem nélküli ez a beszéd, mert ilyenkor az ember, ha kell, akár a saját életét is kockára teszi. Például a kiállításon meg lehet hallgatni Nagy Imrét vagy Nelson Mandelát, aki azt mondta bírósági tárgyalásán az utolsó szó jogán, hogy élni szeretne, de ami számára fontos, azért meghalni is képes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.