Tévé

LúzAir

Fapad

Interaktív

Tételezzük fel egy röpke pillanatra, hogy a közszolgálati csatornákon azért készülnek sorozatok, hogy mi megnézzük őket.

Ez ugyan hatévadnyi Haction után kimondottan merész gondolatkísérlet, az igaz, de annál hasznosabb, hiszen kifizetőhelyekről nem könnyű kritikát írni. Innen közelítve akár még életképes újrahasznosított ötletnek is tűnhet összetolni egy újabb munkahelyes-áldokus-bénázós vígjátéksorozatot, háttérben a Munkaügyekkel és persze a The Office ősmintájával. Ráadásul legyen repülős a sorozat, az milyen vicces lesz már: csupa fura, fapados figurával! Ízibe’ meg is indult az alkotómunka Kálomista Gáborék szellemi műhelyében.

Csakhogy két epizód után már jól láthatók a megvalósítás korlátai, amelyek nem engedik szárnyalni az AirHorse csapatát. Még a legkisebb problémát jelenti a könnyen kiismerhető gagyiság, bár a burleszkbe illő, ámde korántsem burleszk kivitelezésű fizikai poénok töménysége azért enyhén zavarba ejtő. Babzsákról ledőlni, üvegajtónak nekimenni, dobozzal hasra esni, tolókocsit ráncigálni, vezérlőpultot leönteni – ez mind megvolt már, így elképzelhető, hogy a harmadik alkalomra már csupán a tortadobálás és a Benny Hill-féle kergetőzés marad kijátszható adunak. Komolyabb baj, hogy a forgatókönyvíró és kreatív producer Litkai Gergely nem uralja a háromsoros poénoknál nagyobb formákat. Sokszor kiderült már (legutóbb tán az Erkel Színházban), hogy az amúgy kimondottan tehetséges stand-upos nem képes vígjátéki szinten kezelni anyagát, s ez még a kommunikációképtelenségre összpontosító Fapadot is megviseli. Így aztán vannak mindenféle vicces, de főleg vicceskedő nevek (Tartós Helga, Spéter Géza, s pláne: Répássyné Vígh Aletta Kincső), az agyműködés legenerváltabb pillanatait jelző szóviccek (Saturday Night Fivér), de nincs vígjátéki dinamika. Ahhoz ugyanis több kell a karikatúranevekhez rendelt paródiafiguráknál, s több kell annál a néhány valóban ügyes poénnál meg az abszurd iránti érzékről tanúskodó ötletnél, amelyek feltűntek az eddigi két epizódban. (Ezek közül megörökítésre leginkább érdemesnek az a mozzanat tetszett, ahol is a légitársaság szorult helyzetben lévő vezetői azon tanakodnak, kikhez forduljanak segítségért: a fiúkhoz vagy a srácokhoz?)

A színészeknek tehát jobb híján önmaguk túlhajtott paródiáját kellene hozniuk, de ehhez meg alighanem gondosabb szereplőválogatásra lett volna szükség. Az a lényeg, hogy tudjon idegesítően/furán/zavartan a kamerába bámulni – mintha végül csupán ez a válogatási szempont érvényesült volna a casting során, no meg persze a megszokott reflexek. Így bizonyult aztán kihagyhatatlannak a puritán mimikájú, vígjátékban igazából majd’ mindig idegen testnek ható Dobó Kata, miközben más hölgyek éppenséggel köbre emelték önnön arcjátékukat. Ezt tette a rokonszenves Lengyel Tamás is, kinek játéka láttán a néző szinte hallani véli a rendezői instrukciót: túlozz, tú­lozz jobban! Becsülettel túlzásba megy a főszereplő Anger Zsolt is, jóllehet csupán a hangja bizonyul sitcomkonformnak, színészi alkata nem. A gárda persze még korántsem teljes, hiszen alkalmazni kell még a kötelező meleg stewardot, s eddig a légiirányítókról is alig tudunk valamit. Az egyik légiirányítót direkte Pindroch Csaba játssza – én máris előre kacagok.

M1, október 12.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.