tévésmaci

Menyétkarnevál

  • tévésmaci
  • 2021. július 21.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché bámulták a muflonokat, különös dologra lettek figyelmesek.

Párosával jöttek. És csak nőstény példányok. Volt, hogy egymás mögött, volt, hogy kis kihagyással követve egymást: elődugta egyikük a fák közül a fejét, óvatosan előmerészkedett, elvolt kicsit a tisztáson, mintha épp nem lenne semmi dolga, aztán hirtelen ott termett a másik. De volt olyan is, amikor szemből jöttek; érkezett a muflon, néztél mögé, hogy mikor jön a másik, de nem lépett ki senki mögüle, ellenben jött egy szembe. Sztupa feszülten figyelt, le nem vette a szemét a muflonokról, le nem vette a szeméről a távcsövet, szinte összenőtt vele, mint ahogy a magaslessel is. Sőt egy idő után már úgy érezte, hogy ő maga a magasles: hosszúra nyúlt ekkorra a lába, s stabil fogást talált a talajban, nem rengette szél, lepergett róla az eső, mindent látott, mindent tudott, s így gyönyörködött a muflonokban. Troché próbált nagyobb távolságot tartani, de kétségkívül nehezen ment. Mintha magát akarná győzködni a távolmaradás üdvözítő voltáról, úgy fordult Sztupához. Sztupa, tudod te, hogy a muflonok csak vad birkák? Szerinted különbek attól, hogy előnyösebb a külsejük? Vajon miért nem mutatkoznak a kosok? Kérdezel mint óvodás, zökkent ki egy pillanatra magaslesi mivoltából Sztupa. Ahogy azt O’Brian Zeapoo egykor brit zászló alatt Cipruson, a muflonok paradicsomában szolgáló katonatiszt leírja, egy vérbeli nőstény testhossza 120 centiméter, mondta oktatólag. De ez mire magyarázat, Sztupa? Én annyit mondtam, hogy ezek ugyan szépek, de végső soron birkák. És ha birkák, mondta még Sztupa, de már látszott rajta, hogy változik vissza magaslessé, legalábbis lélekben és testtartásban. Nem léteztek számára már a hülye kérdések, feledni látszott O’Brian Zeapoo-t is, csak fürdőzött a gyönyörködésben. Ott állt ugyanis az erdő szélén két újabb muflon. Nem csináltak semmit, nem legeltek, nem nézelődtek, csak álltak, azt sem tudván, hogy valakik bámulják őket (faluhelyen úgy mondták: üket).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.