rés a présen

„Nálunk jó dolgok történnek”

  • rés a présen
  • 2022. június 8.

Interaktív

Oszkó-Jakab Natália igazgató, Művészetek Völgye

rés a présen: Mikor szálltál be a Művészetek Völgye szervezésébe?

Oszkó-Jakab Natália: 2011-ben. Akkor még a Művészetek Palotájában dolgoztam, többek között Palya Beával, rajta keresztül ismertem meg Márta Istvánt. Először szponzorációs felelős voltam, aztán 2013-ban már több helyszín is hozzám tartozott. Akkor még csak Kapolcson volt a rendezvény. Időközben úgy alakult, hogy hozzám jelentkeztek be a produkciók, elkezdtem összefogni és kialakítani a programot, fejleszteni az online kommunikációt. Az elmúlt tíz év során pár ezerről százezresre nőtt az oldalaink látogatóinak száma.

rap: Nem diplomata pályára akartál menni?

OJN: A Külügyminisztériumból indultam, mert egyébként öt évig kulturális diplomáciát és nemzetközi kapcsolatokat tanultam a Corvinuson. Diplomata családból származom, hat nyelven beszélek, tehát adott volt a nemzetközi szál. De gyerekkorom óta foglalkozom művészetekkel, így nem véletlen, hogy belefolytam a Művészetek Völgye történetébe, noha akkor épp nem volt annyira csábító dolog. Kezdetben egyedül csináltam azt, amin most egész évben tízen dolgozunk. Ráadásul a 2014-es 25. jubileumi fesztivált hét és fél hónapos terhesen dolgoztam végig. Aztán átalakult a struktúra, megalakult a Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítvány, amely mára a Művészetek Völgye Fesztivál többségi tulajdonosa.

rap: Mi az alapítvány missziója?

OJN: Hogy egy művészeti fesztivállal is lehet indukálni a vidékfejlesztést az uborkaszezonban, s lehet a fesztiválnak az önmaga sikerén is túlmutató célja. Egész évben foglalkozni kell a környék promóciójával, a helyi kereskedőkkel, a vendéglátóipari egységekkel, szállásokkal. Ennek következtében a fesztiválnak is jobb infrastruktúrája lesz. Erre a modellre alapozva hoztuk létre Tállyán a Kerekdomb Fesztivált és az Örvényeshegy Pikniket Zalacsányban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.