Rádió

Nullánál is kevesebb

Hová tűnt a Karc FM?

Interaktív

Elmúlt rádiós évtizedünkre visszagondolva eszünkbe jut néhány emlékezetes csatornabezárás. Úgy tűnik, ez egy ilyen szakma, legalábbis ezen a vidéken.

Rádiók jönnek, mennek, hol látványosan alábuknak, hol kitartóan taposnak, hogy a felszínen maradhassanak. Na meg vannak azok, akiknek léte-múlta a kutyát nem érdekli. Voltak persze nagyon is emberi pillanatok ebben a történetben: a könnyeikkel küszködő egri rádiósok búcsúja például, akiknek a csatornáját az Andy Vajna-féle Rádió 1 kebelezte be. (Meglehetősen embertelenül, és utólag is világos, hogy feleslegesen.) Vagy ott volt a Láncíd Rádió, akik Simicskával együtt merültek a poszt-G-nap mocsarába. Előtte egy hangyányi időre kiderült, hogy tudnának ők amúgy rádiózni, de fájdalom, erre nem sokáig volt módjuk. Bizonyos értelemben emelt fővel távoztak.

Az emelt fő aligha jut eszünkbe a Karc FM búcsúja kapcsán. Ők idétlen sunnyogással igyekeztek valahogy stílusváltásnak kozmetikázni az egyszerű tényt: leszóltak nekik, hogy nincs már rájuk szükség, szóval fájront van, de gyorsan. De még mielőtt ezt elemeznénk, idézzük fel – hiszen fültanúi voltunk – a csatorna születését (vesd össze: Valaki felsír, Magyar Narancs, 2016. február 18.). Mit is mondott azon a hideg, februári hajnalon a csatorna szülőapja, Gajdics Ottó komrád? Ja igen: „Elindultunk.” Végül is ennél frappánsabban nem keverhette volna le a Himnuszt. Azután beszélt még „minőségcentrikus közszolgálati rádióról”, meg országosan terjeszkedő lefedettségről is. Sőt, hosszan taglalta már első nap, hogy mennyire korszerű stúdiót húztak fel – az egykori Malév-irodában –, milyen rövid idő alatt.

Most vajon mi lesz a felszerelés sorsa – juthat eszünkbe –, esetleg már haza is vitte valaki? A Média1 még májusban írta meg KESMA-beli források alapján, hogy a propagandamédia irányítói arra jutottak, coki van a veszteséges csatornának. Állítólag a rádió munkatársai is a lapból tudták meg, hogy napokon belül ki lesznek rúgva – és tényleg így is történt. Hogy miért és hogyan fogyott el a csatornára szánt lóvé, nem tudható. Talán ennek is Brüsszelhez van köze? Az állami reklámokból élő adó mindenesetre a 2021-es 127 milliós bevétele után tavaly már 38 milla veszteséget termelt. Oké, hogy a HírTV még ennél is rosszabb mutatókat tudhat magáénak, de hát az presztízscsatornának számít (amíg annak számít), a Karc meg soha nem volt az. Csinálgattak műsorokat, felszívtak egy csomó munka nélküli fél- vagy egészen dilettáns műsorvezetőt, valaha szebb napokat látott bemondót meg néhány állástalan szakembert, és így együtt kitöltötték a műsoridőt. Ez sem kis teljesítmény, persze. Biztos, ami biztos, bedobtak pár nagyágyút is a Paláver című zászlóshajóműsorba, hátha Bayerből vagy Huthból jobber Bolgár urak válnak. Nem váltak. Huthot a karakter nélküli – tehát univerzális – Gajdics váltotta, igaz, ezt se vette észre senki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.