Rádió

Régen minden jobb volt

Lánczi András az InfoRádióban

Interaktív

Rádiók jönnek-mennek, az utóbbi időben főleg mennek, de az InfoRádió még mindig sugároz.

Könnyen lehet, hogy a rádió egészének fennmaradása egyetlen napi beszélgetős szériának, az Arénának köszönhető. Sőt, mintha az összes többi műsor sem szolgálna más célt, mint hogy ezt az egyet körbe lehessen vattázni velük. Túlzás lenne ez? Bizonyára voltak emlékezetes pillanatai a kézilabda-szövetség támogatta Hetesnek vagy a Kopp Mária Intézet bábáskodásával világra jövő Családi hétnek, vagy akár a Belügyminisztérium köznevelésért felelős államtitkárságának égisze alatt készülő Katedrának is – csak ezekről mi valami balszerencse folytán lecsúsztunk.

Az azonban tény, hogy hivatkozási alappá, branddé csupán az Aréna vált, pedig nincsen semmi extra: valaki kérdez valakit valami aktuális téma kapcsán. Lehet, hogy csupán ennyi a műsor sikerének kulcsa? Vagy inkább az, hogy a rádió virágzó korszakában a csatorna gazdáinak sikerült úgy hangolniuk a műsort, hogy abban ellenzéki és kormánypárti politikusok is hajlandók legyenek megszólalni, éppúgy, ahogy sportvezetők, tudósok és az úgynevezett szakértők?

Legutóbb kicsit több mint tíz éve kerítettünk szót a műsorra (lásd: Kemény, puha, okos, Magyar Narancs, 2013. február 24.), akkor ezt írtuk: „Az Aréna azon ritka beszélgetős műsorok közé tartozik, ahol gazdasági, politikai és tudományos szakembereket hallgathatunk nap mint nap, s annak ellenére, hogy a műsor se zenével, se bejátszásokkal nincs »elkönnyítve«, mégsem válik unalmassá.” Ennyi idő után ismét belehallgatva csak azt tudjuk mondani: az Aréna nem sokat változott az évtized alatt, ami kétélű bók is lehetne akár, de továbbra sem tűnik unalmasnak a napi disputa. Pontosabban sok mindennek tűnik, de unalmasnak pont nem.

Az aktuális adás Lánczi Andrást állítja a középpontba új könyvének, a Politikai megváltás. Lehetséges-e a racionális politika? megjelenésének kapcsán. Ez már maga roppant izgalmas, hát még Exterde Tibor felvezető kérdésével megfűszerezve: egyet tud-e érteni Lánczi a tekintetben Elon Muskkal, hogy Soros György lenne a mi valóságunk Magnetója (gyengébbek kedvéért a főgonosz az X-Menből). Érezhető a filozófus hangjában is némi zavar, de szépen kivágja magát: miért kéne neki bárkivel is egyetértenie egyetlen mondat alapján, pláne, hogy Musk és Soros is amerikaiak (no lám, ezen mondjuk el lehetne vitázni), ő ellenben európai, hadd legyen meg a saját véleménye. Micsoda válasz!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.