Kapitányok, díszmormoták

  • tévésmaci
  • 2016. augusztus 21.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché gyűjtöttek, jól jött volna egy kiskocsi. Amolyan kiskocsi klasszik, négy kereke lenne meg egy rúdja, szép lapos, mondjuk, egy méterszer másfél méteres platója, vagyis rakodófelülete lenne, Sztupa és Troché megrakodnák jó magasan, induláskor be is remegne a gondosan kibalanszírozott szállítmány, mert nem csak raknának ám rá mindent, inkább gondosan felépítenék az egészet, alulra nagyobbakat, laposabbakat, aztán az egyre kisebbeket, egyre magasabbakat, legfölülre valami akkorát, ami a markomban is elfér, csak le ne essen, aztán Sztupa és Troché odaállnának a rúdhoz, mint két öreg muraközi, s megrántanák az egész hóbelevancot, hogy a kerekek is belenyikordulnának, nem lenne könnyű a húzása, de van itt erő, csak a járdaszegélyeknél kellene vigyázni, óvatosan emelni, előbb az első kerekeket, aztán hátsókat még óvatosabban, igen, hogy le ne buruljon minden, mert micsoda dolog lenne már összeszedni, visszarakni, minden sarkon késedelmet, fáradtságot elszenvedni, jobb a körültekintés, az óvatosság, s akkor lehet büszkén menni az egyelőre nem létező kiskocsival, ami meg van pakolva rendesen, de tényleg olyan rendesen, mint amikor sarjútüske böködi a tenyerem, s menni, büszkén az utcákon, kereszteződéseken át, mindig megemelve, ahol kell, azt, amit kell, egészen a célig, ahol az összegyűjtött holmikat már várják, nagyon fognak neki, a szállítmánynak örülni, bevételezik, iktatják, lajstromba teszik, s tekintetükből szakadatlan sugárzik valami bensőséges elismerés, amit csak azok értenek, akik már megcsinálták, akiknek van kiskocsijuk, nem kell rá különösebben büszkének lenni, de jobb, ha tudomásul veszi, számon tartja az ember, nem is csak az önbecsülés végett, hanem inkább úgy általában, hogy ilyen a világ, a kiskocsisok világa, nehéz, teljes embert igénylő, de amikor eljön az ideje, bőkezűen megjutalmaz.

Pénteken (22-én) a Paramount Channel tűzi műsorára este kilenckor A szerelem nevű dolgot, melyben Balogh Sándorna és Főnix Folyó játszanak Peter Bogdanovich keze alá valahol Nashville vidékén. Ha már a muzsika szóba került, 3.20-kor ugyanitt Wood­stock a kertemben. Maga ugye a 3.20-as blues, de szerencsére ilyen hülye időpontban senki nem néz tévét, leszámítva – mint tudjuk – Bill kapitányt.

Szombaton is a Parahegyen. Háromnegyed hétkor jön a Twister, ami persze egy nyalóka is, de itt kifejezetten szívóág, még egy repülő tehén is majdnem fejbe somja az embert benne. Cirka egy óra múltán lehet, sőt kell is váltani az RTL Klubra, ahol Maigret csapdát állít. Természetesen ezt is Budapesten forgatták, s konkrétan Mr. Bean adja benne az alkesz párizsi főinspektort; már megéri. Éjjel Hitchcock a Dunán, de a Topáz, brrr.

Vasárnap Björn, Benny, Anni-Frid, Agatha és Christie tollából a Randevú a halállal, illetve Peter Ustinovval dettó a Dunán.

Hétfőn Alain Resnais Az élet kész regény c. filmjében ingyen mérik Gassmanék a C filmet. Vagy a Bisecurint. 0.40-kor jön a Hiéna is, s hozza MyAnna Buringet. Tévézzen a izé!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.