Kapitányok, díszmormoták

  • tévésmaci
  • 2016. augusztus 21.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché gyűjtöttek, jól jött volna egy kiskocsi. Amolyan kiskocsi klasszik, négy kereke lenne meg egy rúdja, szép lapos, mondjuk, egy méterszer másfél méteres platója, vagyis rakodófelülete lenne, Sztupa és Troché megrakodnák jó magasan, induláskor be is remegne a gondosan kibalanszírozott szállítmány, mert nem csak raknának ám rá mindent, inkább gondosan felépítenék az egészet, alulra nagyobbakat, laposabbakat, aztán az egyre kisebbeket, egyre magasabbakat, legfölülre valami akkorát, ami a markomban is elfér, csak le ne essen, aztán Sztupa és Troché odaállnának a rúdhoz, mint két öreg muraközi, s megrántanák az egész hóbelevancot, hogy a kerekek is belenyikordulnának, nem lenne könnyű a húzása, de van itt erő, csak a járdaszegélyeknél kellene vigyázni, óvatosan emelni, előbb az első kerekeket, aztán hátsókat még óvatosabban, igen, hogy le ne buruljon minden, mert micsoda dolog lenne már összeszedni, visszarakni, minden sarkon késedelmet, fáradtságot elszenvedni, jobb a körültekintés, az óvatosság, s akkor lehet büszkén menni az egyelőre nem létező kiskocsival, ami meg van pakolva rendesen, de tényleg olyan rendesen, mint amikor sarjútüske böködi a tenyerem, s menni, büszkén az utcákon, kereszteződéseken át, mindig megemelve, ahol kell, azt, amit kell, egészen a célig, ahol az összegyűjtött holmikat már várják, nagyon fognak neki, a szállítmánynak örülni, bevételezik, iktatják, lajstromba teszik, s tekintetükből szakadatlan sugárzik valami bensőséges elismerés, amit csak azok értenek, akik már megcsinálták, akiknek van kiskocsijuk, nem kell rá különösebben büszkének lenni, de jobb, ha tudomásul veszi, számon tartja az ember, nem is csak az önbecsülés végett, hanem inkább úgy általában, hogy ilyen a világ, a kiskocsisok világa, nehéz, teljes embert igénylő, de amikor eljön az ideje, bőkezűen megjutalmaz.

Pénteken (22-én) a Paramount Channel tűzi műsorára este kilenckor A szerelem nevű dolgot, melyben Balogh Sándorna és Főnix Folyó játszanak Peter Bogdanovich keze alá valahol Nashville vidékén. Ha már a muzsika szóba került, 3.20-kor ugyanitt Wood­stock a kertemben. Maga ugye a 3.20-as blues, de szerencsére ilyen hülye időpontban senki nem néz tévét, leszámítva – mint tudjuk – Bill kapitányt.

Szombaton is a Parahegyen. Háromnegyed hétkor jön a Twister, ami persze egy nyalóka is, de itt kifejezetten szívóág, még egy repülő tehén is majdnem fejbe somja az embert benne. Cirka egy óra múltán lehet, sőt kell is váltani az RTL Klubra, ahol Maigret csapdát állít. Természetesen ezt is Budapesten forgatták, s konkrétan Mr. Bean adja benne az alkesz párizsi főinspektort; már megéri. Éjjel Hitchcock a Dunán, de a Topáz, brrr.

Vasárnap Björn, Benny, Anni-Frid, Agatha és Christie tollából a Randevú a halállal, illetve Peter Ustinovval dettó a Dunán.

Hétfőn Alain Resnais Az élet kész regény c. filmjében ingyen mérik Gassmanék a C filmet. Vagy a Bisecurint. 0.40-kor jön a Hiéna is, s hozza MyAnna Buringet. Tévézzen a izé!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.