Kapitányok, díszmormoták

  • tévésmaci
  • 2016. augusztus 21.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché gyűjtöttek, jól jött volna egy kiskocsi. Amolyan kiskocsi klasszik, négy kereke lenne meg egy rúdja, szép lapos, mondjuk, egy méterszer másfél méteres platója, vagyis rakodófelülete lenne, Sztupa és Troché megrakodnák jó magasan, induláskor be is remegne a gondosan kibalanszírozott szállítmány, mert nem csak raknának ám rá mindent, inkább gondosan felépítenék az egészet, alulra nagyobbakat, laposabbakat, aztán az egyre kisebbeket, egyre magasabbakat, legfölülre valami akkorát, ami a markomban is elfér, csak le ne essen, aztán Sztupa és Troché odaállnának a rúdhoz, mint két öreg muraközi, s megrántanák az egész hóbelevancot, hogy a kerekek is belenyikordulnának, nem lenne könnyű a húzása, de van itt erő, csak a járdaszegélyeknél kellene vigyázni, óvatosan emelni, előbb az első kerekeket, aztán hátsókat még óvatosabban, igen, hogy le ne buruljon minden, mert micsoda dolog lenne már összeszedni, visszarakni, minden sarkon késedelmet, fáradtságot elszenvedni, jobb a körültekintés, az óvatosság, s akkor lehet büszkén menni az egyelőre nem létező kiskocsival, ami meg van pakolva rendesen, de tényleg olyan rendesen, mint amikor sarjútüske böködi a tenyerem, s menni, büszkén az utcákon, kereszteződéseken át, mindig megemelve, ahol kell, azt, amit kell, egészen a célig, ahol az összegyűjtött holmikat már várják, nagyon fognak neki, a szállítmánynak örülni, bevételezik, iktatják, lajstromba teszik, s tekintetükből szakadatlan sugárzik valami bensőséges elismerés, amit csak azok értenek, akik már megcsinálták, akiknek van kiskocsijuk, nem kell rá különösebben büszkének lenni, de jobb, ha tudomásul veszi, számon tartja az ember, nem is csak az önbecsülés végett, hanem inkább úgy általában, hogy ilyen a világ, a kiskocsisok világa, nehéz, teljes embert igénylő, de amikor eljön az ideje, bőkezűen megjutalmaz.

Pénteken (22-én) a Paramount Channel tűzi műsorára este kilenckor A szerelem nevű dolgot, melyben Balogh Sándorna és Főnix Folyó játszanak Peter Bogdanovich keze alá valahol Nashville vidékén. Ha már a muzsika szóba került, 3.20-kor ugyanitt Wood­stock a kertemben. Maga ugye a 3.20-as blues, de szerencsére ilyen hülye időpontban senki nem néz tévét, leszámítva – mint tudjuk – Bill kapitányt.

Szombaton is a Parahegyen. Háromnegyed hétkor jön a Twister, ami persze egy nyalóka is, de itt kifejezetten szívóág, még egy repülő tehén is majdnem fejbe somja az embert benne. Cirka egy óra múltán lehet, sőt kell is váltani az RTL Klubra, ahol Maigret csapdát állít. Természetesen ezt is Budapesten forgatták, s konkrétan Mr. Bean adja benne az alkesz párizsi főinspektort; már megéri. Éjjel Hitchcock a Dunán, de a Topáz, brrr.

Vasárnap Björn, Benny, Anni-Frid, Agatha és Christie tollából a Randevú a halállal, illetve Peter Ustinovval dettó a Dunán.

Hétfőn Alain Resnais Az élet kész regény c. filmjében ingyen mérik Gassmanék a C filmet. Vagy a Bisecurint. 0.40-kor jön a Hiéna is, s hozza MyAnna Buringet. Tévézzen a izé!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.