Tévé

Zsákutcás magyar

Kiút többszemközt

Interaktív

A szombat esti főműsoridőben nem csupán perverz, de egyszersmind roppant váratlan döntés lehet az Echo Tv-re átkapcsolni, amire minden jel szerint maguk Széles Gáborék sem igen számítanak.

Máskülönben szinte elképzelhetetlen lenne, hogy a – már címében is bizarr és kínosan amatőr – Kiút többszemközt ebben a sávban kerüljön adásba: a kacskaringós pályafutású Vámos György műsorvezetővel és beszélgetőtársával, a „honpolgári” minőségében megszólaltatott Czirmes György jogásszal. „Kilépünk 1956 lepléből” – indítja új irányba a műsort a 2002-ben jobb és nem jobboldali kormányt váró, éveken át a Mazsihisznél sajtóreferenskedő és a KDNP Izraelita Műhelyének megalapításában is részt vevő hajdani kiskereskedő és mai Magyar Hírlap-publicista, s azonmód be is jelenti az aktuálisnál is aktuálisabb témát, a Brexitet. Ami annál is indokoltabb megbeszélnivaló, mert „pillanatnyilag Magyarországon olyan helyzet van, hogy az embe­rek nem tudják, egyáltalán mit jelent az a Brexit” – s ezen a lehangoló helyzeten bizony a beszélgetés sem képes változtatni.

Kávéházi konrádok szinte parodisztikus eszmecseréje a Kiút, amely – címével ellentétben – lépten-nyomon zsákutcába torkollik, miközben a beszélgetők arra a fogós kérdésre keresik a választ, hogy vajon „jó-e az nekünk, amit a británniaiak (!) csinálnak?” Pedig a két honpolgár képességeihez mérten igazán igyekszik: az egyik megemlíti a Római Birodalom hanyatló korszakát és a jelen úgynevezett parlamenti demokráciáit, a másik utal a weimari köztársaságra és a nickelsdorfi Gorenje-turizmusra, és ráadásul még elárulják a nézőknek azt is, hogy az uniót „az ötvenes években két ország hozta létre a saját szempontjai alapján”. Csak úgy záporoznak a tételmondatok, amelyek rendesen az „álláspontom szerint” vagy a „nekem mindig az az elvem” nagyralátó felvezetésével szállnak el a semmibe.

„Na, most mi van akkor, ha…?” – szegez egy-egy légből kapott kérdést vendégének a láthatólag az utca emberénél is tájékozatlanabb Vámos, és druszája, a vá­lasz­adó Czirmes váltig tartja ezt a színvonalat. A múlt szombati műsor csúcspontját alkalmasint az alábbi párbeszédrészlet jelentette: „– Erzsébet királynőnek vajon mi lehet a véleménye? – Hát, ismerve az ő humánus életfelfogását… ja, a kilépéssel kapcsolatban?” Igazán csak remélni lehet, hogy a honpolgári véleményformálás mellett ügyvédként is tevékenykedő Czirmes a hitelkárosultakat szavakészebb formában képviseli.

A szűk félóra alatt, amely egy Bayer Zsolt számára bőven elegendő lenne akár két-három világösszeesküvés felvázolására és még pár társadalmi és népcsoport legyalázására is, Vámosék egyre csak a gittet rágják. Tévutakon botladozó beszélgetésük alighanem még a szélsőjobbos vagy nemzeti radikális közönség igényeinek meg az Echo Tv szakmai elvárásainak sem képes megfelelni. (Mármint persze ha van ilyen elvárás egyáltalán.) Még a csatornával tagadhatatlanul és mélyen ellenszenvező hivatásos tévénéző is sokkal inkább csak szánalmat érezhet e műsor láttán, semmint fölháborodást. Kidobott műsoridő.

Echo Tv, július 16.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.