Tévé

Zsákutcás magyar

Kiút többszemközt

Interaktív

A szombat esti főműsoridőben nem csupán perverz, de egyszersmind roppant váratlan döntés lehet az Echo Tv-re átkapcsolni, amire minden jel szerint maguk Széles Gáborék sem igen számítanak.

Máskülönben szinte elképzelhetetlen lenne, hogy a – már címében is bizarr és kínosan amatőr – Kiút többszemközt ebben a sávban kerüljön adásba: a kacskaringós pályafutású Vámos György műsorvezetővel és beszélgetőtársával, a „honpolgári” minőségében megszólaltatott Czirmes György jogásszal. „Kilépünk 1956 lepléből” – indítja új irányba a műsort a 2002-ben jobb és nem jobboldali kormányt váró, éveken át a Mazsihisznél sajtóreferenskedő és a KDNP Izraelita Műhelyének megalapításában is részt vevő hajdani kiskereskedő és mai Magyar Hírlap-publicista, s azonmód be is jelenti az aktuálisnál is aktuálisabb témát, a Brexitet. Ami annál is indokoltabb megbeszélnivaló, mert „pillanatnyilag Magyarországon olyan helyzet van, hogy az embe­rek nem tudják, egyáltalán mit jelent az a Brexit” – s ezen a lehangoló helyzeten bizony a beszélgetés sem képes változtatni.

Kávéházi konrádok szinte parodisztikus eszmecseréje a Kiút, amely – címével ellentétben – lépten-nyomon zsákutcába torkollik, miközben a beszélgetők arra a fogós kérdésre keresik a választ, hogy vajon „jó-e az nekünk, amit a británniaiak (!) csinálnak?” Pedig a két honpolgár képességeihez mérten igazán igyekszik: az egyik megemlíti a Római Birodalom hanyatló korszakát és a jelen úgynevezett parlamenti demokráciáit, a másik utal a weimari köztársaságra és a nickelsdorfi Gorenje-turizmusra, és ráadásul még elárulják a nézőknek azt is, hogy az uniót „az ötvenes években két ország hozta létre a saját szempontjai alapján”. Csak úgy záporoznak a tételmondatok, amelyek rendesen az „álláspontom szerint” vagy a „nekem mindig az az elvem” nagyralátó felvezetésével szállnak el a semmibe.

„Na, most mi van akkor, ha…?” – szegez egy-egy légből kapott kérdést vendégének a láthatólag az utca emberénél is tájékozatlanabb Vámos, és druszája, a vá­lasz­adó Czirmes váltig tartja ezt a színvonalat. A múlt szombati műsor csúcspontját alkalmasint az alábbi párbeszédrészlet jelentette: „– Erzsébet királynőnek vajon mi lehet a véleménye? – Hát, ismerve az ő humánus életfelfogását… ja, a kilépéssel kapcsolatban?” Igazán csak remélni lehet, hogy a honpolgári véleményformálás mellett ügyvédként is tevékenykedő Czirmes a hitelkárosultakat szavakészebb formában képviseli.

A szűk félóra alatt, amely egy Bayer Zsolt számára bőven elegendő lenne akár két-három világösszeesküvés felvázolására és még pár társadalmi és népcsoport legyalázására is, Vámosék egyre csak a gittet rágják. Tévutakon botladozó beszélgetésük alighanem még a szélsőjobbos vagy nemzeti radikális közönség igényeinek meg az Echo Tv szakmai elvárásainak sem képes megfelelni. (Mármint persze ha van ilyen elvárás egyáltalán.) Még a csatornával tagadhatatlanul és mélyen ellenszenvező hivatásos tévénéző is sokkal inkább csak szánalmat érezhet e műsor láttán, semmint fölháborodást. Kidobott műsoridő.

Echo Tv, július 16.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.