Rádió

Ugródeszka

Labdarúgás az Inforádióban

Interaktív

Az Inforádió még létezik, ami elnézve az utóbbi idők magyar rádiós piacának változásait, nem magától értetődő.

Akár azt is kérdezhetnénk, hogy minek, ehelyett csak csendben örülünk, hogy nem egy újabb csatorna búcsúpartijáról kell tudósítanunk. Az Inforádiónak voltak szebb napjai is, de hát hol van már a tavalyi hó. A műsorrend változatlan, egy zászlóshajóval (Aréna) közlekedik a flotta, nincs sok flinc-flanc, Stohl Buci meg Jáksó. Mérsékelten álmosító hivatali tónusban zötyögnek a programok. Az sem változott – pedig változhatott volna ilyen-olyan személycserék és tulajdonosi átállások után –, hogy az egyes műsorokat az adott műsorért felelős szerv vagy szövetség támogatja. Ami mindig is különös bukét adott az Info adásainak. Az oktatási magazint az Emmi Köznevelésért Felelős Államtitkársága, a családi magazint a Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság, a kézilabda-magazint a Kézilabda Szövetség és így tovább. Nem a kritikus megszólalások meleg­ágya ez, lássuk be.

A labdarúgó-magazint ezek után értelemszerűen az MLSZ segítségével készíti az Inforádió csapata. Így a Gólvonal nem is műsor, hanem MLSZ-promó, melyen átszivárog valamiféle valóságíz. Nehéz megmondani, hogy ez a szerkesztői (Szabó Gergő) önérvényesítés, a szakmai alázat vagy az MLSZ máshol ügyesebben elnyomott önkritikus énjének köszönhető-e. Vagy csak annak, hogy a magyar labdarúgás olyan horrorisztikus börleszk szintjén jár, hogy még egy propagandaműsoron is átüt az abszurditása.

A legutóbbi Gólvonal három nagyobb és egy alacsonyabb növésű témát tárgyalt. Először is, a válogatott felkészülését a március végi Eb-pótselejtezős meccsre (vagy sok szerencsével meccsekre), másodszor a BL-nyolcaddöntők eseményeit, harmadszor az MLSZ új klubszabályozását, negyedszer pedig, felsorolás szintjén, a magyar kupa eredményeit. Érdekes, laikusként, hogy a hazai kupasorozat mennyivel kevesebb másodpercet kapott, mint a Bajnokok Ligája. Rendben, valóban érdekesebb egy PSG–Dortmund, de mégiscsak a Zalaegerszeg-Lipót, Dorog–III. kerület tartozik hozzánk. Ez vagyunk mi.

Ami a válogatottat illeti, van baj, halljuk a kellemes orgánumú olasz szöv. kapitánytól. Willy Orbán lábadozik, Kádárt az ifikhez száműzte a Kijev (azóta Kádár meg sem állt Kínáig, pedig ott is mi van), Dzsudzsák újabb egzotikus csapata nem tényező nemzetközi szinten, és még az Amerikából megtért egykori gólvágó, Nikolics Nemanja sincs értelmezhető formában. Lesz min izgulni Bulgária ellen. De kétségtelen, hogy Rossi szakított elődei nyomasztó légvárépítési hóbortjával, s realistán nyilatkozik. Vagy csak bal lábbal kelt fel.

Érdekes színfolt volt az új MLSZ-szabályozásról folytatott beszélgetés. Szabados Gábor sportközgazdász szerint ugyanis az egy csapatnál alkalmazható légiós focisták limitjének eltörlésével nem biztos, hogy emelkedni fog a légió­sok száma. Tényleg, ki tudja, lehet, hogy majd csökken. Meg hát az is jó, hogy a magyarok azért kerülnek többe egy-egy klubnak, mert ők itt akarnak kiteljesedni, a légiósok meg csak ugródeszkának használják az NB I-et. Ugródeszkának? Elképzelhető. De hova? Erről sajnos nem beszélt a szakértő.

Gólvonal, Inforádió, február 22.

 

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.