Esőre áll

Ahogy a múlt hét a szinte meghökkentő, de azért a májustól elvárható időjárási fordulatok hete volt, úgy lesz változatos a mostani, dacára, hogy némely szélsőségtől most már nem kell tartanunk. Ahhoz képest, hogy a múlt pénteken a Dunántúl nyugati fertályán sok helyen a talajtól számítva 2 méter magasan is fagyott, vasárnap már csaknem kora nyárias időt köszönthettünk. Ezek a kellemes hőmérsékletek megmaradnak hétfőre, sőt most úgy látszik, hogy a hét nagy részén is legfeljebb csak néhány fokkal kell majd kevesebbel beérnünk, de a szubjektív hőérzetünket több tényező is mérsékelheti majd. Ennek oka, hogy fokozatosan, több hullámban egy tőlünk délnyugatra – eredetileg a ciklogenezis szinte már ikonikus helyén, a Genovai-öböl feletti középponttal – kiépült mediterrán ciklon áramlási zónájába kerülünk, ennek következtében már hétfő délutántól mind több helyen várható eső. A ciklon hidegfrontja majd délnyugatról közelít, ennek az lesz a következménye, hogy tőlünk délre-délkeletre lesz hűvösebb, míg tőlünk északabbra-északkeletre melegebb, ami izgalmas hőmérsékleti eloszlást jelez előre kontinensünkön – legalábbis pár napig.

A hét első napján leginkább a Dunántúlon számítsunk csapadékra – hazánk többi része több-kevesebb napsütésben reménykedhet. Ennek megfelelően az ország délnyugati, nyugati sarkában lehet hűvösebb, esősebb a hétfő, jellemzően ott is húsz fok feletti csúcshőmérsékletekkel (amelyek itt már délelőtt beköszöntenek), s ahogy keletre megyünk, úgy várható mind melegebb idő – erős fátyolfelhőzettel vagy szűrt napsütéssel kísérve (leszámítva néhány zivatart, melyek az Északi-középhegység felett pattanhatnak ki). Kedden azután már teljes erejével ránk tehénkedik a fentebb méltatott ciklon: az egyes tájegységek hőmérsékletét, csapadék- és szélviszonyait leginkább az ennek frontjaihoz képest elfoglalt, időben is változó helyünk szabja majd meg. Annyit ezért elmondanánk, hogy csütörtök estig az ország nagy részén várható vissza-visszatérő eső, zápor, sőt gyakorta hevesebb konvektív események is: zivatarok, lokálisan erős széllökésekkel, rövid idő alatt lezúduló, jelentős mennyiségű csapadékkal, néha egy kis jéggel. A légmozgás megélénkül, de a sok felhő, a fölöttünk tartózkodó, zömmel meleg, habár nedves levegő hatására az éjszakák is enyhék lesznek. Csütörtök estétől, amint az előbb említett, sokáig itt idéző légörvény hidegfrontja véglegesen átvonult rajtunk, vált át az időjárás zömmel (elszórt záporokat leszámítva) szárazabbra, habár ennek következtében jó öt fokkal a nappali, kismértékben a hajnali hőmérsékletek is visszaesnek. No azért csupán a még továbbra is kellemes és ilyenkor szokásos tartományba: ez lesz számunkra Orbán, az utolsó fagyosszent ajándéka. Pénteken mintha megnyugodna az idő, a szél is csillapul, azután hétvégén már megint labilisabb, nedvesebb levegő rétegződik fölénk: ismét megnő a zivatarok kialakulásának esélye, amelyek csak tovább sokasodnak a jövő hétfőn – de ez már egy következő blogbejegyzés tárgya lesz.

Hull, csak hull reánk

Hétfőn az ország nagy részén még 25–29 fokos, néhol (délkeleten, illetve a Tiszántúlon) a 30 fokot is elérő csúcshőmérsékletekkel számolhatunk – ellentétben az ország délnyugati negyedével, ahol délután már hűvösebb lesz, mint délelőtt, és a 20 fok körüli (illetve onnan már csak visszaeső) maximumokhoz még némi öntöző eső is társul. A csapadék első hulláma azonban itt megreked, s estefelé is legfeljebb az ország északkeleti, hegyvidéki körzetében számolhatunk elszórt záporokkal, zivatarokkal. A meglehetősen enyhe kedd reggeltől kezdve azonban már tartalmasabb csapadéktömbök érkeznek fölénk – legkésőbb az ország keleti felébe, ezért itt szökik a legmagasabbra a hőmérő higany helyett inkább magas alkoholtartalmú mérőszála. Arrafelé 25-28, középen 20–25, nyugatabbra csupán 20 fok alatti csúcshőmérsékletek szomorítják a lakosságot, miközben sokfelé várható zápor, sőt zivatar, néhol annak kellemetlen kísérőjelenségeivel együtt (ezek a jégesőktől a heves le- és feláramlásokig terjedhetnek).

Szerda és csütörtök kifejezetten kellemes és átmenetileg melegebb időt hoz – lám, ennyit tesz, ha a ciklon melegszektorában időzhetünk. Igaz, a csapadékból is kapunk bőségesen (szerdán többet, csütörtökön talán már kevesebbet), ráadásul ennek egy része megint csak zivataros formában zúdul le, hála a környékünkön idéző ciklonnak, s a felettünk áramló levegő izgalmas rétegzettségének. Csütörtökön azután odébb moccan e kiterjedt légörvény, átmegy rajtunk annak hidegfrontja, aminek köszönhetően péntektől egy kicsit visszaesik a hőmérséklet (úgy öt fokot), de maximuma így is zömmel a 20 és 24 fok közötti tartományban marad, és reggel sem süllyed 10 fok alá. Pénteken csak elszórt záporok lesznek, szombattól-vasárnaptól valószínűleg megint kiterjedtebb zivatarrendszerekkel számolhatunk. Most úgy tűnik, hogy ilyen izgalmas változatossággal futunk neki az idei nyár jövő hét végén esedékes nyitányának is.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.