Képzőművészet

Az amerikai feltaláló, filmrendező, filantróp, aviátor (ebben a minőségében számos repülőgép kifejlesztője és a később American Airlines néven futó légitársaság megalapítója), nem mellesleg multimillárdos Howard Hughes 1967-ben - miután számos konfliktusa volt a tulajdonosokkal - felvásárolt egy Las Vegas-i szállodát.

A művész képviseli Magyarországot az idén tizenkettedik alkalommal meghirdetett Henkel Art Award nemzetközi képzőművészeti pályázaton (a győztes megnevezése decemberben várható). Alkotásaiban érdekes módon keveredik a konceptuális művészet racionális, logikus és objektív szellemisége a szubjektív fantáziával.

Múlt héten megnyílt a Magyar Nemzeti Galéria 1945 utáni művekből rendezett legújabb állandó kiállítása Petrányi Zsolt koncepciójából. Előre szeretném bocsátani, hogy mivel gyűjteményről, és nem kurátori kiállításról van szó, még az MNG esetében (melynek kanonizáló szerepe megkerülhetetlen) sem kérhető számon az, hogy a magyar művészet egészét reprezentálja.

Életmű-kiállítást rendezett Ekler Dezső építész munkáiból az egri Kepes Központ. Nem kérdés, hogy a vizuális művészetek és a tudomány miért éppen egy jelentős, nemzetközi viszonylatban is ismert építész pályáján találkoznak. Mégis, egy ma is élő építész életműtárlata, ami ráadásul bő három hónapig látogatható, itt és így, némi magyarázatot kíván.

Bár a Kiscelli Múzeum templomtere évtizedek óta kiállítótérként működik, a vendégkönyv szerint szinte minden kiállítás esetében akad olyan látogató, aki a műalkotások jelenlétét szentségtörésnek érzékeli.

Az önnön fülét lenyisszantó holland művész munkáiból halála után sokan meggazdagodtak. Mára nem kell hozzá egyetlen eredeti mű sem.

Ennél szerényebb már nem is lehetne a Magyar Fotográfusok Háza: olyan visszafogottsággal, installációs minimalizmussal mutatja be a huszadik századi fotográfia elképesztő gyűjteményét, mintha nem volna meg minden oka az ünneplésre.

Több okból is furcsa képződmény a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum kiállítása. Egyrészt a kizárólag a címben szereplő gésák miatt, másrészt mert nehéz eldönteni, hol is találhatók a tárlat súlypontjai: a hagyományos japán tárgykultúrán, vagy a kortárs magyar ékszertervezők alkotásain.

Budapest egyik legfiatalabb galériájának neve (Flux Galéria) némiképp megtévesztő. A kisméretű intézményt vezető Romvári Márton és Juhász Éva ugyanis nem a fluxus művészet bemutatását célozta meg, hanem olyan, manapság kevésbé divatos áramlatokét, mint a minimalizmus, az absztrakt vagy a kinetikus művészet.

A kiállítás címéhez adaptált zenei kifejezés nem egy csoportformációt jelöl, hanem egy módszert. A hasonlatnál maradva úgy is mondhatjuk, hogy a három fiatal alkotó - Kroó Anita, Mátyási Péter és Varga Zsolt - improvizál a főváros ismert dallamára, azaz egy azonos témára, a közös emlékezetünkbe égett vizuális toposzokra.

930 éve avatták szentté a 975 éve elhunyt I. István királyt, akinek tiszteletére Horthyék 75 éve nagyszabású emlékévet rendeztek. Szóval épp itt az ideje egy újabbnak, ráadásul az István, a királyt is pont 30 éve, hogy bemutatták a Városligetben. Nos, ehhez a 2013-as Szent István Emlékévhez kapcsolódva nyitotta meg Kövér László házelnök augusztus 20-án Székesfehérváron az István, a szent király című kiállítást.

A tervek szerint október 31-én, a Bálnában nyílik Budapest harmadik legnagyobb kiállítótere. Andrási Gábor kurátorral és Török Tamással, a Budapest Galéria kiállítási osztályvezetőjével a félreértésekről és az új hely profiljáról beszélgettünk.